Potter Kihívás

Első történet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. július 26. - potterkihívás

Kedves olvasók!  

Elérkezett a pillanat, amit remélhetőleg már sokan vártatok. Az írók és mi szervezők is izgatottak vagyunk már, így nem is szaporítjuk tovább a szót. Az első történetben mindenki hőse, Harry James Potter kapta a főszerepet. 

 

11774290_886986884719416_913265450_n.jpgCÍM: Megismételt múlt
CSAPAT: Harry
KATEGÓRIA: Professzor
KULCS: "Vannak dolgok, amik nemcsak meghatározzák a sorsokat, hanem be is határolják, és ezen nem segítenek az álmok."
TITKOS KULCS: Privet Drive
JOGOK: Minden jog Rowlingé és sleppjéé. Én csak kölcsönvettem őket a magam és mások szórakoztatására!
MŰFAJ: AU
FIGYELMEZTETÉS(EK): slash, némi őrület, OOC karakterek
KORHATÁR: 16
TARTALOM: Harry váratlanul felbukkan a Privet Drive-on, és megváltozik az élete.

 

A történetet ide kattintva érhetitek el. Ha elolvastátok, ne felejtsetek el véleményt is hagyni magatok után!

 Üdv: Endra és Saphrina

6 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://potterkihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr977655730

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SlytHay 2015.08.12. 20:36:13

Kedves Író!

Már a felkerülésekor elolvastam a novelládat (rögtön kétszer, ahogy most is), de eddig csak vázlatos értékelésre volt időm, ahogy a többi publikált és már olvasott történetnél is. Mivel mindenképp el akartam olvasni az egy idézethez tartozó összes történetet, hogy megfelelő viszonyítási alappal pontozhassak, így csupán most jutottam el a konkrét véleményezéshez. Elöljáróban annyit, hogy kellemes olvasási élményt nyújtott a történeted, még ha ez a leírtak alapján nem is nyilvánul meg annyira egyértelműen néhány szempontnál.

1. Csapat:
Harry áll a történet középpontjában, az ő szemszögében követhetjük a történéseket, és az idézet kulcs is az ő életében bekövetkezett eseményekre utal. Ez nem is kérdés.

IGEN

2. Kategória:
Itt már egy kicsit gondban vagyok. Benne volt, része volt a történetnek, de inkább csak amolyan kötelező pipának éreztem, számomra túl felületesen jelent meg a professzorság. Még akkor is, ha a végén Harry a felmondási szándékával kavart egyet az eseményeket, illetve korábban ezt a munkakört használta fel arra, hogy úgymond elmeneküljön Perselus elől. Én a kategóriát egy fontosabb, irányadóbb szempontnak tartom, és míg a kulcsoknál talán tudok elnézőbb lenni, ezzel kapcsolatban nem. Az elején még azt hittem, hogy Draco részéről fogsz jobban belemerülni a témába, de végül nem így lett, és tulajdonképpen csak annyiban nyilvánult meg az ő professzorsága, hogy a munkája által jobban szót ért a gyerekekkel, ezáltal Lilyvel is. És persze azért laknak a Roxfortban is, mert professzorok, de… nekem ez csak a jóindulatú ’oké’ kategóriához elég, ne haragudj.

3 pont

3. Kulcsok:
Nem vagyok teljesen elégedett a kulcsokkal, de ma nem érzem magam (annyira) gonosznak, szóval csak a „kötelező” 1-1 pontot fogom levonni.
Az idézet kulcs megjelent szó szerint is, és bár ez legtöbbször erőltetettnek szokott tűnni, nálad szerencsére illeszkedett oda, ahol felhasználtad. A múlt szereti ismételni önmagát, ahogy azt ebben a történetben is láthatjuk. A Privet Drive-i varázslógyerek + lépcső alatti gardrób „szép” keretet ad Harry életének, egybefonva, összekötve tulajdonképpen a múltját és a jövőjét. Tetszett a felhasználás, és többször éreztem ennek a kulcsnak is a hatását a történetben, de mégis maradt bennem egy kis hiányérzet. Amiért végül csak egy pontot vontam le ennél a kulcsnál, az az, hogy az idézet számomra elsődlegesen negatív, pesszimista felhangú, ám te mégis pozitív csengést adtál neki. Alapvetően a sötétebb hangulatú történeteket kedvelem, de jelen esetben ezt a kis csavart értékeltem.
A titkos kulcs felhasználása is tetszett, kellően fontos szerepet játszott, hiszen ez a helyszín és jelenet indította el a cselekményt is, tulajdonképpen ez tette lehetővé magát a történetet. Viszont jó lett volna – legalábbis szerintem, ha a végén visszautalsz még erre legalább egy mondat erejéig, akár Harry gondolatain át, hogy mégis mit köszönhet úgymond annak a rejtélyes Privet Drive-i látogatásnak, hogy mennyire beleszólt a jövőbeli életének alakulásába, mennyire átformálta a már meglévő terveit/álmait. Ettől nem csak egy gépezetet beindító szerkezetnek hatna a kulcs, ami ezután már csak az olvasó gondolataiban tengődik elhalványodva, fel-felidézve, hogy igen, ott kezdődött minden.

4 pont (idézet) + 4 pont (titkos)

4. Karakterek:
Az OOC miatt nem sok panaszom lehet a karakterek jellemére; és igazából itt-ott maradtak meg az eredeti jellemekből is vonások, még ha többnyire nem is nyilvánvaló módon jelentek meg. Amivel egy kis problémám van, az a karakterek életképessége. Volt, ahol ezzel nem volt baj, ugyanakkor többször volt, ahol úgy éreztem, hogy átvették ők is azt az enyhe monotonitást a beszédükben, megnyilvánulásaikban, ami a történet (főleg) második felét jellemezte a leíró részekben – de erről bővebben majd lentebb. Néhol nem éreztem a cselekedeteik mögött a logikát, a gondolatot, egyszerűen csak tették, amit mondtál nekik, de kellő magyarázatot sem nekik, sem az olvasónak nem szolgáltattál – ezt annak ellenére is hiányoltam, hogy az elejtett információmorzsákból könnyedén össze lehet tenni a dolgokat. Illetve Perselus nekem túl nyíltan ragaszkodó, érzelmes, amitől a hideg tud futkosni a hátamon, de kint az OOC- figyelmeztetés, szóval lenyeltem azt a bizonyos békát – bár egy levelibékányi problémának jobban örültem volna, mint egy varangynak... x)
Amiért végül a pontok felfelé kerekítése mellett döntöttem – noha rendes ellenkampányt kellett lebonyolítanom saját magammal szemben, szóval nem ment olyan könnyen ez a kerekítés, de… –, az Dudley, bármily meglepő. Kis szerepe volt, de annál fontosabb a történet szempontjából. Engem pedig túl könnyen meg lehet venni azzal, ha valaki értelmet ver Dudley fejébe, és úgymond áttéríti a jó oldalra. Erre ráadásul volt is benne canon potenciál, a könyvekben is olvashattuk, szóval nem is akkora változás az eredeti személyiséghez képest.

4 pont (de csak az OOC kitétele és a ma kivételesen jó szívem miatt)

folyt.
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.12. 20:38:57

5. Cselekmény:
Tulajdonképpen volt eleje, közepe és vége a történetnek. Viszont ahogy azt már fentebb is említettem, többször éreztem a motivációk hiányának kifejtését. És itt nem többoldalas értekezésekre gondolok, leggyakrabban elég csupán egy apró bekezdésnyi szöveg is, hogy ne érezze az olvasó azt, hogy a karakterek adott cselekedete lóg a levegőben és a semmiből jött.
Leginkább a Harry–Perselus szál volt az, amivel gondom akadt. Csak el-elhintettél információkat, de nem igazán értettem meg a végére sem pontosan, hogy Harry miért ágál ennyire az érzései ellen. Lényegében persze érthető, de nekem ez kevés; van, amikor nem szeretnék minden egyes háttérinfót saját magam kitalálni és fejben gyorsan megírni, hogy a konkrét történethez kapcsolhassam olvasás közben. Ugye a professzori szakmát választottad kulcsként. Lett volna egy tökéletes lehetőséged ezt a kulcsot még inkább beledolgozni a történetbe, ha mondjuk egy kicsit többet írsz Harry gondolatairól, érzéseiről azzal kapcsolatosan, hogy ez az állás jelentette számára a menekülési utat. Aztán… Perselus nekem roppant szokatlan volt ilyen személyiséggel, de mint szintén említettem fentebb, megbékéltem vele, amennyire tudtam. Ám ettől függetlenül is kicsit váratlanul ért, hogy tulajdonképpen milyen hamar egymásra találtak és boldogan éltek, míg meg nem haltak… Amikor Harry hirtelen felindulásból megcsókolta, „majd kimenekült a szobából, magára hagyva az értetlenül pislogó Perselust” – nos, nem csak Perselus pislogott értetlenül, és én még ehhez szinkronizáltam egy hitetlen fejrázást is. Ami ezután még inkább pislogásra késztetett, az ez a két mondat volt: „Megszerettelek, mintha a fiam lettél volna, de a délután történtek rávilágítottak arra, hogy észre sem vettem, mennyire megváltozott ez az érzés. Szeretlek Harry.” Az rendben van, hogy már korábban elkönyvelte magában, hogy megkedvelte Harryt, de ezután egy röpke csók ráébresztette, hogy hoppá, ez nem is csak szimpla szeretet… és hogy teljes legyen a cukormáz a tortán, hangosan is szerelmi vallomást tesz. ^^ És igazából ezzel sem lenne problémám, ha többet foglalkozol egy kicsit azzal, hogy leírod szereplőid belső gondolatait, amik aztán az olvasót szépen vezetik előre, a nagy rádöbbenések és vallomások felé. Például az a hirtelen csók is abszolút helyénvaló lett volna, ha előtte folyamatosan felépítesz, generálsz egy érezhető feszültséget a karakterek között, amit aztán ezzel a cselekedettel felrobbantasz. Persze tudom, hogy ennek a történetnek a középpontjában ott áll a kis Lily is, és rá is szánni kellett időt, de ezzel együtt is még mindig több figyelmet igényelt volna a szerelmi szál, hogy aztán a befejezés még édesebb és kielégíthetőbb lehessen az olvasó (legalábbis, ha az én vagyok) számára.
Nem tudom, hogy mennyire érthető az, amit most itt összeírogattam neked, és nem is kell persze minden szavamnak igazat adnod. És az is lehet, hogy te egyáltalán nem is akarsz a karakterek fejében ilyen mélységig leásni, és nekem sem hiányoznak mindig ezek a plusz dolgok a történetekből, de sajnos, nem sajnos, itt most számomra megkövetelte volna a cselekmény ezeket ahhoz, hogy teljes, kompatibilis egésszé állhasson össze.
Egyébként jót mulattam az első két soron. Tökéletes és mardekáros megoldása egy történet elkezdésének, ha nem akarunk túl sokat azzal foglalkozni, hogy pontosan miért is és hogyan kötött ki főhősünk az adott helyen. Egyszerűen segítségül hívjuk a belső vonzó erőt. :D

3 pont

6. Helyesírás, stílus:
A szöveg olvashatósága folyamatos, viszont néha akadtak érdekesen összerakott mondatok. Emellett nekem egy kicsit tényközlésként hangzott sok rész, ami aztán néhol átcsapott monoton mesélésbe, ami teljesen elterelte a figyelmemet – csak olvastam, de nem értelmeztem, és emiatt volt, hogy vissza kellett térnem egy-egy bekezdés elejére, hogy újból nekifuthassak. Voltak szép mondataid, kifejezéseid, viszont sokszor éreztem a kapkodást a mondataidban. Persze ezzel lehet, hogy csak én vagyok így; na de majd a többiek ellenérvelnek, ha ők másképp gondolják. :)
A helyesírás az elején még abszolút rendben volt, 1-2 szóköz hiányzott a párbeszédeknél, de utána egyre több elíráson akadt meg a szemem, és főleg nevek terén volt az, ami zavaró volt. Gondolom, „Collint” azt Colin Creeveynek szántad, tehát egy l-lel írjuk a nevét, a „Kingsley-vel” kötőjel nélkül helyes, ahogyan másodszorra már te is jól írtad, „Godrick’s Hollowban” azonban helyesen Godrick’s Hollow-ban, illetve Madam Cvikker nem Madame. Emellett vesszőhibák is akadtak.
Sokat gondolkodtam azon, hogy hány pontot is adjak erre a szempontra. Nagyon sokat. Végül a magasabb pontszám mellett tettem le a voksomat. Mindezt pedig azért, mert bár számos hibát felsoroltam, mégsem akartam a hajamat tépni olvasás közben – kivéve a folyamatos collinozás miatt. :’)

3 pont

folyt.
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.12. 20:40:16

(ejjh, csak nem fértem bele két kommentbe, pedig nagyon igyekeztem xD)

7. Egyéni vélemény:
Kellemes, könnyed olvasmány volt, de végig volt bennem egy kis hiányérzet, aminek miértjét nem is mindig tudtam megindokolni, egyszerűen csak ott motoszkált a fejemben. Abszolút pozitív élmény azonban Dudley karaktere, a leveles rész is tetszett, ahogy a cím is találó; az egysoros és korrekt tartalomleírásokat pedig mindenkitől irigylem. :D
Én abszolút nem támogatom a gyerekek kedves ismerős, szülő, rajongások tárgyai után való elnevezését. Úgy érzem, hogy ezzel megfosztják attól, hogy egy teljesen egyedi, saját személyiséget alakítson ki magának, és ne akarjon úgymond felnőni a névhez – és szerintem az sem szerencsés, ha a szülőnek a gyerekéről a kedvenc jedije jut mondjuk az eszébe (még ha csak tudat alatt is), mikor kiabál, hogy kész az ebéd, vagy ne hagyja szanaszét a LEGO-ját a szőnyegen. Persze ez abszolút magánvélemény, és nem is számítom bele a pontokba, csak „muszáj” volt ezt leírnom, mert ebben a történetben triplán is találkoztam az átruházó névadással.
Ha a történet felétől nem éreztem volna a kapkodást (és az ezzel járó, egyre szaporodó helyesírási és stilisztikai hibákat), akkor több pontot adnék – illetve ha abból a némi őrületből valóban kaptam volna egy csipetnyit –, de így sajnos a közepesnél nem tudok jobbat felajánlani, ne haragudj.

3 pont

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet (4x is)! :)
Üdv,
SlytHay
Válasz erre 

Hirondelle 2015.08.16. 18:45:59

Kedves Író!

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Harry volt központi szerepben, őkörülötte forgott a cselekmény is, úgyhogy ez szerintem rendben.
Igen

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Végül is mindenki professzorként dolgozott, tehát ez benne volt a történetben, de a professzorság olyan nagyon nem volt lényeges elem, ennyi erővel lehettek volna akármi más foglalkozásúak is, nem épült rá semmi, nem függött tőle semmi. Ráadásul a közepe táján Harry fel is mond.
3 pont

3. Kulcsok:
a) Idézet: Benne volt ez is, de ez sem kapott túl kiemelt helyet, mert pont annak a karakternek adtad a szájába, aki a legkevesebb szerepet játssza a történetben, holott elvileg erre kéne a történetnek építkezni. Kicsit bele lett erőltetve a sztoriba ez a pár sor. Ha az idézet kimaradt volna, fel sem tűnt volna, mert igazából sok mindent nem adott hozzá a sztorihoz. És szerintem ezt az idézetet valamilyen módon Harrynek kellett volna mondania, vagy legalább Pitonnak vagy Dracónak, mert ők voltak a lényegesebb karakterek. Szóval, ha már kulcs, akkor a főhősök életeseményeiben képzelném el, nem a legmellékesebb mellékszereplőében.
2 pont

b) Titkos kulcs:
Ez viszont tetszett, mert eléggé kulcsjelenet, ami ezen a helyszínen játszódik, innen indul ki a történet. De innentől el is lett felejtve, nem kerül elő később, pedig nem kellett volna így a süllyesztőbe lökni, ki lehetett volna még hozni belőle valamit, hogy ne felejtődjön el a fontossága.
4 pont

4. Karakterek:
Valahogy olyan sok minden nem derült ki a szereplőkről, nem érzem azt, hogy kicsit is megismertem őket, és vagy szélsőségesen negatívak, vagy angyalian jók, eléggé sarkítottak voltak. Harry tetszett, hozta azt a formáját, hogy szeretne mindenkit megmenteni, Draco viszont olyan semmilyen lett, legalább egy aprócska vonás megmaradhatott volna belőle, eléggé kiforgattad önmagából, Piton sem emlékeztetett semennyire a régi Pitonra. Értem én, hogy a háború miatt megváltoztak, de itt még csak nem is hasonlítanak magukra. Az OOC figyelmeztetés kint volt, tehát ezek miatt nem vontam le pontot, csak azért megemlítem. Viszont Piton viselkedése, ahogy Harryvel összejön, nem sikerült túl hihetőre, kicsit túl gyorsan beadja a derekát. A kislány négyéves létére nekem túl érettnek tűnik, legalábbis a beszéde alapján kicsit idősebbnek. És hát nekem az sem túl életszerű, hogy egy négyévesnek azt parancsolják, hogy takarítsa fel a konyhát. Egy ilyen korú gyerek még nagyon kicsi ehhez, végre sem tudná ezt hajtani.
3 pont

5. Cselekmény:
Ötletes volt a cím és a cselekmény, ami elkezdődött (bár mondjuk nekem nem tűnt annyira hihetőnek, hogy Harry valami ösztöntől vezérelve egyszer csak random elmegy a Private Drive-ra, szerintem valami ürügy jobb lett volna), de aztán mintha ez kifújt volna, és bejött egy másik szál, ahol Harry szerelmes Pitonba, és ettől nekem olyan érzésem lett, mintha két különálló történet lenne összeragasztva. Valahogy a gyerek dolog elmaradt a háttérben. Ami tetszett, az a levélmegoldás a közepén, meg hogy Dudlicsek pont boszorkányt vett feleségül, ez nagy pofon lehetett a szülőknek, meg is érdemelték. Az már valamiért kevésbé volt számomra hihető, hogy pont Cho jön össze Dudleyval, nem tudom miért, nem tudom elképzelni őket együtt, de ez nem hiba, csak megemlítem. Kicsit olyan egyszerű lett a történet, alig volt konfliktus, Harryhez szinte már hozzávágják a gyereket, akivel semmi probléma nincs, nem hisztis, nem beteg, és az első perctől imádja őt, Draco a legjobb haverja, Piton is majdhogynem az ölébe hullik, aztán felmond és árvaházat alapít, és minden teljesen simán megy. Aztán meg Dracónak is bejön az élet, szóval nekem ez egy kicsit túl tökéletes lett. És hát vissza kellett olvasnom, hogy hol van az őrület a történetben, mert nem emlékszem, hogy ki őrül meg benne, de szerintem senki. Lehet, hogy Petuniára gondoltál, ott az elején?
3 pont

6. Helyesírás, stílus:
Akadt pár hiba, de nem olyan sok, és gördülékenyen lehetett olvasni, viszont néhány mondat kissé magyartalan lett, és a szórendek sem mindenhol jöttek ki jól. Akadt pár stílusbeli probléma, pl: az „én és Lily” helyett a „Lily és én” szebb lett volna. A leírásnál pedig szemet szúrt ez a kifejezés, hogy: „Minden jog Rowlingé és sleppjéé.” Ez nekem kicsit derogatív hangzású lett. Szerintem ők letettek pár dolgot az asztalra ahhoz, hogy ne így nevezzük őket. Remélem, ezzel nem bántottalak meg. Összességében látszott, hogy dolgoztál a történeten.
3 pont

7. Egyéni vélemény:
Engem egy kis slash-sel bármikor le lehet kenyerezni, már emiatt is tetszett a történet, meg az is nagyon jó ötlet volt, hogy Harry egy árvaházat nyitott. Ami annyira nem jött be, az a kis cukormáz, ami eluralta a végét, és a nem túl valószerű események, amitől nem tudtam annyira beleélni magam. Amúgy könnyen olvasható, aranyos kis sztori lett, gratulálok!
3 pont

Üdv: Hirondelle, Kritika Klub (megtalálsz minket a Merengő fórumán)
Válasz erre 

Luthien Lovemagic 2015.08.16. 23:21:52

Kedves író!

Aranyos történet volt, már-már idilli Petunia őrülete ellenére is. Túl idilli, túl valószerűtlen. A karakterek is túlságosan OOC-k voltak, főleg Draco és Perselus. A történetvezetés kapkodott, mire belemerültem egy-egy jelenetbe, már reppentél is tovább. Alapvetően kedvelem az epizodikus stílust, de itt nem sikerült eltalálni az arányokat.

Ami viszont pozitívum volt, a nyelvezet. Olvasmányos volt, kellemes. Tele volt jó ötletekkel, amiket jól felvillantottál, de hiányzott a rendes kifejtés. Bővebb kifejtést igényelne a történet, érdemes lenne vele foglalkozni. Kár lenne ezért az alapötletért.

A karakterek közül Harryt és Petuniát jól eltaláltad, utóbbit különösen. El tudom a nőről képzelni ezt a fajta őrületet. Jól ábrázoltad.

Köszönöm, hogy olvashattam!

LL, Kritika Klub (Megtalálsz minket a Merengő fórumon.)
Válasz erre 

Quilly 2015.08.23. 19:26:13

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen, a főszereplő Harry James Potter volt, és róla, az ő kapcsolatairól, érzéseiről szólt a történet.

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Harry és Draco is professzori állást töltöttek be a történetben, ám véleményem szerint akármilyen másik foglalkozást is űzhettek volna, az nem befolyásolta volna a cselekményt.
2 pont

3. Kulcsok: Megfelelt-e a történet a kapott kulcsoknak, mennyire volt szerves része a cselekménynek?
Nyilvános kulcs: Ha nagyon akarjuk, rá lehet húzni az idézetet a történetre (miszerint Harry a gyerekkora miatt hozta létre a Menedéket), de szerintem semmilyen köze nincs hozzá. Az idézet második része („...és ezen nem segítenek az álmok.”) pedig egyáltalán nem jelent meg, Harrynek nem kellett semmilyen álmát sem feladnia.
1 pont

Titkos kulcs: Megjelent, fontos szerepet játszott.
5 pont

4. Karakterek: OOC-karakterek, mennyire sikerült az írónak eltalálnia az adott karaktert?
Az OOC-karakterek-figyelmeztetés ellenére a karakterek egészen rendben voltak. Viszont az egész történet az érzelmekre, kötődésekre épült, ám ezek egyáltalán nem lettek ábrázolva.
2 pont

5. Cselekmény: Mennyire volt kidolgozott a történet, átlátható, logikus-e a cselekmény, maradt-e elvarratlan szál?
A cselekmény átlátható volt, és sajnos eléggé kiszámítható. Szerintem azonban ebbe a rövid történetbe túl sok volt a két komolyabb kötődés (Harry-Lily, Harry-Perselus) bemutatása, amelyek így nem kaptak kellő mélységet.
3 pont

6. Helyesírás, stílus: Formailag és nyelvtanilag rendben volt-e a történet?
A stílus olvasmányos, a helyesírás pedig kifogástalan volt.
5 pont

7. Egyéni vélemény: Mindettől függetlenül tetszett/nem tetszett a történet és miért?
A történet nem nyújtott számomra semmilyen újdonságot: nem találkoztam sem új ötletekkel, sem mély érzelmekkel. A cselekménynek ennek ellenére nincsenek említésre méltó hibái, a stílus pedig kellemes. Ám az érzelmek, kötődések, kapcsolatok bemutatásának hiánya nagyon zavaró volt.
2 pont
Válasz erre 
süti beállítások módosítása