Potter Kihívás

Tizenkettedik történet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. augusztus 06. - potterkihívás

Sziasztok!

Harry James Potter jó szokásához híven ismét kalamajkába keveredik. Érdekel, hogy hogyan? Csak el kell olvasd el a történetét.  

harry_the_auror_by_betterthanbunnies.jpgCÍM: Gyilkosság a Roxfortban
CSAPAT: Harry
KATEGÓRIA: Auror
KULCS: 3, "A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek."
TITKOS KULCS: Roxfort
JOGOK: J. K. Rowlingé, aki megteremtette nekünk ezt a világot.
MŰFAJ: Uhm... krimi. Fogjuk rá.
FIGYELMEZTETÉS(EK): gyilkosság, komor tartalom, sóhajtásnyi slash
KORHATÁR: 18
TARTALOM: Közel harminc évvel azután, hogy legyőzte a Sötét Nagyurat, Harry visszatér a Roxfortba. Immár aurorparancsnok, és azért érkezett, hogy utánpótlást toborozzon. Minden a terv szerint halad, amíg...
MEGJEGYZÉS: *Anís – spanyol ánizslikőr

**”Holmes a kis asztalnál ült házikabátban, valami vegytani kísérletet végzett. A kékes fényű Bunsen-lámpa fölött vadul fortyogott valami a nagy retortában, a lepárolt cseppek egy kétliteres mérőedényben gyűltek össze.” – idézet Arthur Conan Doyle Sherlock Holmes emlékiratai c. művéből

 

A történetet ide kattintva elérheted, de olvasás után ne felejtsd majd el véleményezni. Köszönjük! 

Endra és Saphrina

7 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://potterkihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr607685966

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SlytHay 2015.08.16. 21:39:24

Kedves Író!

Csak annyit szeretnék így elöljáróban közölni, hogy figyelmeztetlek… imádtam a történetedet (és hogy megint nem fogok két kommentbe beleférni x)).

1. Csapat:
Harry a történet főszereplője, az ő szemszögében olvashatjuk a történéseket, szóval nem is kérdés.
IGEN

2. Kategória: 5 pont
Itt sem szeretném feleslegesen ragozni az egyértelműt. Minden megvolt a történetben az Auror kategóriához.

3. Kulcsok: 3 pont (idézet) + 5 pont (titkos)
Az idézet része a történetnek, még ha elsősorban csak azért is felel, hogy kirobbantsa az egész ügyet, ami a történet bonyodalmát, konfliktusát okozza. Hernandez életét körülölelte a hazugság, kettős életet élt azért, hogy elvégezhesse a feladatát Voldemort uralkodása alatt, aminek az lett a vége, hogy végül egyik oldal sem tudta igazán eldönteni, hogy hová is tartozik valójában, nem tudtak neki hinni. Ennek a kettős életnek köszönhető a halála is. A kandallóban talált fenyegető levélbe nem éreztem úgy, hogy 100%-ig belepasszolt volna az idézet, legalábbis nem teljes egészében felhasználva. Jól megoldottad a feladatot, de még így is hiányérzetem van a kulccsal kapcsolatban. Ha valamivel jobban előtérbe helyezted volna az idézet mondanivalóját, nem pedig elsősorban „csak” gyilkossági indokként jelent volna meg… Persze lehet, hogy én nem figyeltem fel valami rejtett utalásra, de azért inkább nem a találgatásaimat pontoznám, hanem amit tapasztaltam; később pedig majd informálsz arról, amiről kell, ha valóban volt olyasmi, ami felett abszolút elsiklottam. :)

Itt éreztem leginkább, hogy a titkos kulcs, a helyszín valóban része a történetnek. Ha csak annyival elintézted volna, hogy Roxfortban játszódik a cselekmény, és néha emlékeztettél volna rá, hogy még mindig ott vannak a szereplők, akkor nem adtam volna maximum pontot. Azonban folyamatosan, taktikai helyeken elszórtál olyan leírásokat, megjegyzéseket, jellemzéseket, amik igazán roxfortosan egyediek, amikből mindig tudatában voltam, hogy hol is tartózkodnak a szereplők, és egy pillanatig sem került a tudatom peremére az információ: Roxfortban vagyunk.

4. Karakterek: 5 pont
PITON. Igen, így, csupa nagybetűvel. Már a „szinte könnyekig meghatódtam” beköszönésével megvett, és lehet, hogy a túlzott koffeinbevitel mellékhatása, de percekig ezen kuncogtam, annyira odaillő, annyira pitonos beszólás volt. Ráadásul később is karakterhű tudott maradni – megfelelő hellyel és pontossággal elhintett, kellően csípős megjegyzései nélkül nem is létezhet Piton –, amiért máris sajnos nem kiosztható plusz pontokkal szeretnélek jutalmazni. Különösen tetszett a végén a Harry felé irányuló gesztusa, hogy megosztotta vele saját bevált módszerének alapanyagát, hogy megóvja az ópiumfüggőségtől; illetve a kézfogás is jól kifejezi az auror Roxfortban végzett munkájáért szóló köszönetét anélkül, hogy egy betűjét is kiejtette volna a száján a „köszönöm”-nek. :D

Harry és Draco végig karakterhűek voltak, mindketten hozták a saját jellegzetes személyiségjegyeiket, viselkedésformájukat. A barátságuk, a munkatársi viszonyuk, az egymás ugratása, a beszólásaik mind-mind hitelesek voltak, megalapozottak.
Ron bár megkomolyodott – vagy legalábbis úgy tűnik, elvégre a Roxfortban professzor –, az evés öröme sosem pusztítható ki jelleméből. Piton aprósüteményes megjegyzésén meghaltam. Az is tetszett Ronban, hogy bár Malfoy a jó oldalon áll, dolgoztak is együtt, mégsem tűnt a semmibe az egymás ellen érzett ellenszenvük; persze enyhült, de a szurkálódás azért megmaradt, nem lettek puszipajtások. Ez hihetővé, életszerűvé teszi az ő kettejük kapcsolatát.

Még a Kevély Lovag is nevéhez hűen viselkedett! Aztán néhány sorral lentebb kiderült, hogy ki is ő valójában. Gilderoy Lockhart. Haha. Szép! A vele való jelenetek mind a kedvenceim, pedig amúgy sosem kedveltem a karaktert, sőt, a hideg futkosott a hátamon, és ha úgy adódott, a könyvet csapkodtam az idegesítően tenyérbemászó jelleme miatt.

Cirill Dragan érdekes, egyedi karakter. Az azért kicsit félelmetes, hogy csak negyedrészt vámpír, és mégis milyen hatalommal bír az egyszerű mágusok felett, ráadásul még telepatikus képességgel is rendelkezik. Viszont felmerül a kérdés: Hogy engedhetik, hogy egy olyan iskolában tanuljon, ahol rengeteg másik diákkal van tulajdonképpen összezárva? Mint a Mardekár klubhelyiségében is látható volt, nincs ellenére a manipuláció, a képességeinek kihasználása a saját érdekében, élvezetére... Tudom, faji diszkrimináció, de…

folyt.
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.16. 21:41:37

5. Cselekmény: 5 pont
Remekül összerakott történet mind szerkezetileg, mind logikailag. Helyén vannak a részletek, az események gond nélkül követhetőek, a cselekedetek nem oktalanok, van miértjük – és ezek idővel mind ki is derülnek a történet során.

Különösen tetszett, hogy az iskolaévek óta eltelt harminc év is… Szerintem jó, ha egy vagy két olyan történetet olvastam eddig, ahol Harryék nem a 20-as, 30-as éveiket tapossák, hanem idősebbek, érettebbek. Ráadásul a varázslók élettartama köztudottan hosszabb a muglikénál, tehát egyáltalán nem hat furcsán egy a megszokottnál idősebb Harry vagy Draco.

A múlt és a jelen varázslóvilágának információit szépen, fokozatosan csepegtetted el egy-egy beszélgetésbe szőve, nem pedig egyszerre, amolyan tényközlésként, gyorsan elhadarva, csak hogy túless rajta – így egyáltalán nem okozott csömör érzetet, sőt. Arra azért kíváncsi lettem volna egy mondat erejéig, hogy a te világodban hogyan zajlott a Végső Csata, hogy Piton miképp lett/maradt a Roxfort igazgatója. Nem kifejezetten nagy hiányosság, de a kíváncsiságom itt susmorog a fülembe, hogy ő szeretné tudni. :)

Örülök, hogy a te történetedben Ron nem Hermionét vette feleségül – ők teljesen két külön világ, nem tudom őket együtt elképzelni; már az is nagy szó volt, hogy egyáltalán barátok lettek. Persze Gabrielle is sokban különbözik Rontól, már csak a származásából adódóan is, de mégis inkább el tudom fogadni őt mellé, mint Hermionét.

A történet 1/3-áig móka és kacagás, aztán jött a démoni Sangria, és elhozta a gyászos sötétséget és a kísértő emlékeket. :D Egy csöppnyit talán éles a váltás, de nem is ez a helyes megfogalmazás… mert a váltásnak élesnek kellett lennie, csak… nem is tudom, egy kicsit egyszerre kaptam meg minden rossz emléket és gondolatot. Persze ezt nem negatívumként veszem, a legvidámabb történetbe is kell egy kis komolyság, hiszen anélkül nem üt a humor sem. Egyébként nagyon tetszett az a rész, amikor Harry a sebhelyét tanulmányozza, miközben az esetlegesen benne rejlő, benne maradt idegen lélekdarabtól való félelmén elmélkedik.

Amire ráncba szaladt a homlokom, a szemöldököm pedig a magasba… Amikor átvizsgálták Hernandez lakosztályát, velük ment Piton is, hogy beengedhesse Ront, Darcót és Harryt. Ezután nem esik szó arról, hogy visszament volna az igazgatói irodába – tökéletesen abban a tudatban haladtam tovább a jelenettel, hogy Piton is ott van a háttérben, még ha kissé furcsálltam is, hogy egyszer sem fűzött megjegyzést semmihez –, ám amikor Harry közli, hogy elmegy Hernandez aktáiért, Pitonnak az igazgatóiban számol be a fejleményekről. Ebből akkor arra következtetek, hogy miután beengedte őket a tetthelyre, Piton visszavonult... Nem nagy baki, csak meglepődtem, hogy Piton végül nem is volt ott velük a helyszínelés során. Illetve… Két órás orvosi szakértői vizsgálat után azért egy kicsit több mindent is mondhatott volna a gyógyító azon felül, hogy nem természetes halált halt az áldozat, valamint halált okozó káros anyagot sem fogyasztott. Igaz, hogy korábban Harry már tett néhány megállapítást, de azért egy orvosi szakértőtől is elvártam volna valami részletesebb, szakmaibb jelentést.
McQuinn… Piton átsiklik egy olyan infón, hogy Hernandez egy ellenlábasa a halála napján ott járt a Roxfortban. Öregszik, persze, de ennyire? Egy civil esetében az ilyen perdöntőnek bizonyulható információról való megfeledkezés betudható az izgalmak és a sokk hatásának, de egy volt halálfaló, egy kém esetében már annyira nem hiteles. Persze ezután kiderül, hogy valószínűleg azért nem tartotta fontosnak megemlíteni a másik férfi látogatását, mert végig felügyelet alatt volt, tehát nem tehetett semmit. Viszont ettől függetlenül is szólnia kellett volna róla. Egy olyan emberre pazaroltak időt, akinek biztos alibije volt. Harry persze így is elmehetett volna kikérdezni McQuinnt, de azért mégis furcsának találom Piton ezen következetlenségét.

Cirill Dragan volt az is, aki Hernandez halálhírén feltűnően mosolygott, ugye? Már akkor meglepőnek találtam, hogy ha már feltűnt Harrynek, akkor miért nem szánt néhány percet arra a nyomozásból, hogy elbeszélget a fiúval; a kirívó viselkedés már elég okot ad a gyanakvásra, még ha később ki is derül, hogy feleslegesen, de egy nyomozónak jobb biztosra mennie. Persze akkor a nyomozás egy részét lehetett volna törölni is, szóval érthető, miért nem a kézenfekvőbb megoldást választottad. :)

Az ügy megoldása igazán sherlockosra sikerült, ahogy Harry röviden és lényegre törően alőadta, miképp követte és kapcsolta össze sorban a nyomokat. A valódi bűnös már a bűncselekmény előtt is gyanús volt, és végig az is maradt – örülök, hogy a végén valóban Yellowbird aka Vukov volt a tettes, és az én megérzésem is helyesnek bizonyult.

A lezárás is tetszett, szép keretet adtál a történetnek: Harry, Draco és Piton találkozásával és az elutasított kézfogással indult az eseménysor, végül pedig az ő hármójuk búcsújával és egy vonakodva-fintorogva elfogadott kézfogással zárult.

folyt.
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.16. 21:42:41

6. Helyesírás, stílus: 5 pont
Olvasmányosan írsz, a mondatok gördülékenyek, szerkezetileg hibátlanok. Akadt egy-két hiba, emellett január 16-nál bennmaradt a HTML-kód, illetve egyszer Dracót írtál Ron helyett, amikor Hernandez halálhíre után a manómágiáról esett szó. De ezek mind csekélységnek számítanak – főleg egy ekkora terjedelmű történetnél.

Engem személy szerint borzasztóan bosszantott a bekezdések egyetlen árva szóközzel való jelölése. Vagy semmi, vagy 3-5 szóköznyi bekezdés. Lehet, hogy csak nekem szúrja a szemem az ilyesmi, de ha már végig izzó piszkavasként bökdösött, akkor gondoltam, leírom. Ezért persze nem vonok le pontot, kibírtam – a végére már kevésbé volt irritáló jelenség. Ismétlem, ez abszolút személyes meglátás (probléma?), meglehet, hogy én vagyok az egyedüli, akit az ilyesmi zavar. Szerencsére azért nem terelte el a figyelmemet magáról a történetről, hogy pontokkal mérhetően rontson az olvasási élményen.

7. Egyéni vélemény: 5 pont
Először is: Mrs. Norris. :( Másodszor: Mr Rogers, a miniszter… oké, nem is mondom, kinek a képe ugrott be (elég csak balra kikacsintani amúgy is, ha valaki nem ismerne és tudná kapásból). Na és aztán Mrs. Iron, a javasasszony… Szintén szerintem csak nekem poén, de köszönöm az ingyen vigyorperceket. xD

Na de komolyra véve a szót… Nagyon tetszett a történet, ha ez eddig nem vált volna nyilvánvalóvá. :) Az elsőtől a legutolsó szóig teljesen lekötötte a figyelmemet, végig fenn tudtad tartani az érdeklődésemet. Krimit olvastam – még ha maga a nyomozás nem is volt a legrészletesebben leírva –, szóval nem kell szégyenlősködni a műfaji meghatározásnál.

„Ráncok tették karakteresebbé a vonásait, hegek hitelesebbé a rangját.” – ez a mondat, a mögöttes tartalmával együtt, különösen tetszett; ahogy egy kelta tündérmanó kis gonosz-sunyi mosolyának képe is Draco arcára képzelve. :D

Biztos vagyok benne, hogy olyan megjegyzéseken, beszólásokon is rettenetesen jól szórakoztam, amiket egyáltalán nem humorosnak szántál, vagy legalábbis nem olyan mértékben, ahogyan azt az én agyam feldolgozta. Ezt abszolút pozitívumként könyvelem el, és bizton állíthatom, hogy enélkül is ugyanúgy élveztem volna a történetet, de való igaz, a random felnevetésektől még szórakoztatóbbá vált számomra az olvasás.

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!

Üdv,
SlytHay
Válasz erre 

Minnie Black 2015.08.21. 14:12:30

Szia!

Imádom a krimiket, így mivel „megígérted”, hogy csak egészen minimális slash lesz benne, nagy reményekkel kezdtem bele a történetedbe. És mit ne mondjak, nagyon tetszett, sőt, imádtam!:D

Csapat: Harry volt megjelölve, ehhez tartottad is magad, megfelelt hát a csapatnak.

Kategória: Ebbe se tudok belekötni, és külön tetszett, hogy nem csak Harry, hanem a többiek részéről is megjelent. Illetőleg az eredeti célhoz is hozzáköthető, amiért Harryék a Roxfortba mentek. 5 pont

Kulcsok: Ügyesen használtad fel az idézetet, és ötletes is, hogy pont a levélben tűnt fel, azonban úgy érzem, kulcsként ennél jelentőségteljesebb szerepet is kaphatott volna. 3 pont
A titkos kulcsot viszont ennél hatékonyabban fel se lehetett volna használni. Alapjául szolgált az egész történetnek, illetőleg végig szerves részét képezte.:) 5 pont

Karakterek: Mindenkit zseniálisan eltaláltál. Mindenkinél érezhető, hogy eltelt az a harminc év, változtak a karakterek, mégis a lényeges jellemzők megmaradtak. Harrynél tökéletesen hoztad az parancsnokot, aki ura a helyzetnek, képzett, tudja, mit kell csinálni, ugyanakkor megvolt benne a sportoló, aki kihasználja a lehetőséget, hogy repüljön. Tetszett, hogy nem valami sznobnak állítottad be, hanem olyannak, aki ezért még ragaszkodik a kényelemhez és a három számmal nagyobb ruhákhoz.:D Érdekes volt, ahogy még mindig ilyen erősen jelen van benne a lélekdarab, tetszett, hogy ezt ilyen részletesen kifejtetted. Ezek szerint teljesen kipusztíthatatlan lenne? Azért sajnáltam szegény Harryt a végtelen magányért, rémes lehet így élni, ilyen szörnyű titokkal.
Dracóval jól hoztad azt az idegesítő alakot, akit ki nem állhatok, mégis egész jól el tudtam őt viselni.:D Talán egyrészt azért, mert sosem üresen beszélt, hanem tényleg szakértővé, képzett mágussá érett, illetőleg a piszkálódásaiban is több volt a humor, mint a tisztán rosszindulatú gúnyolódás. Nála is durva, amit a sötét jegy okozott, legalább annyira sajnáltam, mint Harryt, hisz őt éppúgy megfosztja az élet egy normális család lehetőségétől. Ugyanakkor jól megőrizted nála az ápoltság iránti igényességet – azért őt nehéz lenne elképzelni három számmal nagyobb talárokban.:)

Ron igazi professzor-apuka volt, és bár nála is érződött az évek tapasztalata, azért ez Harryhez és Dracóhoz képest alaposan ki is ütközött rajta. Tetszett, hogy nála ilyen élénken megmaradt a gyermeki én, és külön érdekes, hogy Gabrielle lett a felsége. Ilyen párosról még nem olvastam, de nem is rossz ötlet.:D Örülök, hogy nem egy szánalmas pancserként ábrázoltad (többször is találkoztam már ilyennel), mert azért őt alapvetően szeretem, a sértődésre való hajlamával mégis ott volt benne a „régi Ron”. Arra azért kíváncsi lennék, miért kérte fel Piton tanárnak.
És ezzel el is érkeztünk Perselushoz, akit megközelítőleg annyira szeretek, mint Dracót.:D Nála pontosan azt tapasztaltam, mint Malfoynál: maradt, aki volt, de elviselhetőbb kiadásban. Nála is többször éreztem humort a gúnyolódásai mögött, mint rosszindulatot. Nem vett részt a nyomozásban, mégis legalább akkora szerepet kapott, mint Harryék.
Aki még mindenképp említést érdemel az a vámpírféléd, Cirill Dragan. Elsőre egy hihetetlenül visszataszító szereplőnek tűnt, aki a maga módján azért mégis lebilincselő karakter. Annyira emlékeztett valakire, csak lövésem sincs, kire. Zseniális vámpírt csináltál belőle, akinek minden szavában ott van a vámpírság, azon pedig nagyokat vigyorogtam, hogy kikezdett Dracóval.:D
Na, ez bő lére ment (komolyan mondom, már jegyzetelek, hogy mit kell megemlítenem, de így is tuti, lesz olyan, amit kifelejtek), lényeg a lényeg: mindenkit nagyon jól eltaláltál.:) 5 pont

Cselekmény: Fantasztikusan van kitalálva, kidolgozva és részletezve a történeted.:) Fordulatos és lebilincselő, a krimik jellegzetes hangulatával, és abba se bírtam hagyni az olvasást, amíg ki nem derült, hogy ki a gyilkos. Az egészet jól megtervezted, tetszett a nyomozás menete, az összefüggések feltárása, és az olyan részletek, mint Sinistra professzor esete. És érdekes, ahogy összekötötted a vámpírokkal, illetőleg kitértél arra, hogyan is működik a társadalmuk. A bizonyítékokat szintén szépen kidolgoztad, minden érthető, jól megmagyarázott. 5 pont

Helyesírás, stílus: Hibákkal nem találkoztam, a fogalmazásod pedig gördülékeny, jó olvasni. Amit kellett, az jól kifejtetted, részletes leírásokat adtál, filmszerű lett az egész. Egyetlen aprócska problémám akadt a szöveggel (de ez teljesen egyéni panasz, pontot nem vonok le érte), mégpedig, hogy kevésszer törted meg. Egy-egy hosszabb leírásnál elvesztem a sorok között, viszont ez tényleg magánügy.:) 5 pont
Válasz erre 

Minnie Black 2015.08.21. 14:13:10

Egyéni vélemény: Imádom az ilyen alapos-fondorlatos-agyalós történeteket, a tiéd pedig mindezen jelzőknek maradéktalanul eleget tett.:) Tetszett, hogy a komolysága ellenére humoros is volt – például szívesen megnézném, ahogy Harry megmotozza a pókokat:D –, és a karaktereket is mélységgel, részletesen ábrázoltad. Még az elején volt egy mondat, ami különösen jópofa volt: „Piton pedig inkább szúrta volna ki a saját szemét, mint hogy egy mondatba foglalja Harryt Lilyvel.”:D Örülök, hogy olvashattam, mindenképpen élményt jelentett.:)5 pont
Válasz erre 

Hirondelle 2015.08.22. 20:10:32

Kedves Író!

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Harry a főhős, övé a szemszög, szerintem oké.
Igen

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Teljes mértékben. A főhősök aurori minőségükben voltak jelen az egész történetben, maga a sztori is egy krimi, nem is tudnám ezt tovább ragozni, de talán nem is kell.
5 pont

3. Kulcsok:
a) Idézet:
Ezt valahogy nem értettem, mert kicsit olyan hiányosnak éreztem ezt a dolgot, nem állt össze, hogy miért volt szerves része az idézet a történetnek. Mintha még magába a levélbe sem igazán passzolt volna bele. A levél nekem inkább azt sugallta, hogy Hernandez ne bízzon senkiben, ne érezze biztonságban magát, ez egy figyelmeztetés volt. Az idézet viszont azt, hogy a hazug ember úgymond belső indíttatásból nem hisz senkinek, valami rossz tapasztalat alapján vagy ilyesmi, és ez kicsit más értelmű szerintem.
3 pont

b) Titkos kulcs:
Az egész történet a Roxfortban játszódik, kulcsfontosságú volt az eseményekben a helyszín, ezt is sikerült nagyon szépen megoldanod.
5 pont

4. Karakterek:
Furcsa volt Dracót meg Harry közel ötven éves csókáknak elképzelni, de nem lehetetlen, sőt, egész érdekes újdonság volt. Egyik szereplőt sem éreztem OOC-nek, bár akkor sem lett volna semmi, ha OOC-re írod őket, de azért mégiscsak úgy az igazi, ha sikerül olyannak megformálni, amilyeneknek a könyvekben megismertük őket. Harry a vívódásaival, a többiekhez való viszonyulásával teljesen harrys volt, ugyanakkor mégis hitelesen érződött, hogy itt ő már felnőtt ember. Draco is megmaradt Malfoynak, a szövegein szakadtam. Na jó, Harry szövegein is. De Piton volt a tökély. A vén kecske Hernandez itt már 71 éves volt, és még megnyalta a sót, ezen is jót szórakoztam. De az, hogy a Sonja a 71 éves szivarnak valószínűleg a szeretője volt, az kicsit erős lett. Hacsak nem nézett ki Hernandez úgy, mint Sean Connery, és akkor nem szóltam. Dragan, a saját szereplőd kissé túlzás volt, ahogy ott a nyílt színen megcsókolta Dracót, a perverz énem viszont ezt a jelenetet szerette a legjobban.
5 pont

5. Cselekmény:
Ron Gabrielle-t vette el, ezen nagyot néztem, egyben jót mosolyogtam, de valahol logikus a dolog, mert annyira oda volt a vélákért. Jó pár gyanúsított képbe került, tisztára mintha egy Agatha Cristie történetet olvastam volna. Még szegény Harryre is gyanakodtam egy ponton. Furcsálltam, hogy nem tudták Draganból sehogyan sem kiszedni, amit a gyilkosságról tud. De igazából meg sem próbálták. Miért nem? Hogyhogy ennyiben hagyták azt, hogy tudja, ki a tettes, de nem árulja el? És az alibije sem volt sziklaszilárd, azt mondta, épp táplálkozott, de ezt leellenőrizték? Fura volt nekem ez a lábujjtörés is, hogy a lány mintha nem is érezte volna. Egy csonttörés rohadt fájdalmas. Nem intézte volna el egy „semmi gond”-dal, hanem minimum elküldte volna Harryt az anyukájába. Vagy azért nem érezte annyira a fájdalmat, mert ő is vámpír? Sejtettem, hogy a csaj lesz a hunyó. De amúgy abszolút logikusan, brilliánsan építetted fel az egész történetet, ezek inkább olyan apróbb észrevételek, meg az is lehet, hogy benéztem dolgokat.
5 pont

6. Helyesírás, stílus:
Egy helyen azt írod, reinkarnálódott patrónus, szerintem az csak inkarnálódott. Néhol elszaporodtak a „volt”-ok, akadt egy-két elírás, de olyan csekély, hogy említésre sem méltó. A szöveg nagyon élvezetes és gördülékeny volt, már-már kiemelkedően. Imádtam a szereplők megszólalásait, azt, ahol egymást ugratják, szellemes volt és intelligens. Néhány jól megválasztott, odaillő kifejezéssel sikerült hangulatot teremtened a kellő helyeken. Valószínűsítem, hogy nem ma kezdted az ipart. Jaj, és ez a „gonoszdi mosoly” volt a kedvencem.
5 pont

7. Egyéni vélemény:
Nagyszerűen kreáltad meg az egész történetet, imádtam elejétől a végéig, noha kicsit furcsa volt, hogy Harryék már ennyi idősek, de nem okozott különösebb problémát beleélni magam. Végig fenntartottad az érdeklődést, és az itt-ott elszórt szellemes beszólásokon, kifejezéseken jókat mosolyogtam. Végig reménykedtem, hogy Draco meg Harry kicsit közelebb kerül majd egymáshoz, de jobban megnézve ez egy detektív történet volt, nem is illett volna bele, így volt jó, ahogy volt. Nekem abszolút bejött, vérprofi vagy.
5 pont

Üdv: Hirondelle, Kritika Klub (megtalálsz minket a Merengő fórumán)
Válasz erre 

Quilly 2015.08.23. 19:04:39

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen, Harry James Potter volt a főszereplő, akinek az egyik nyomozásáról szólt a történet.

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Harry és Draco auror voltuk miatt látogatták meg az iskolát, és a nyomozást is a foglalkozásuk miatt vezették.
5 pont

3. Kulcsok: Megfelelt-e a történet a kapott kulcsoknak, mennyire volt szerves része a cselekménynek?
Nyilvános kulcs: Megjelent a mondat a műben, de a mondat második fele („...hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.”) sem az adott szituációra, sem az egész történetre nem volt érvényes.
2 pont

Titkos kulcs: Az egész történet a Roxfortban játszódott, és a tanórák, házak, manók, festmények, diákok, professzorok mind fontos szerepet játszottak.
5 pont

4. Karakterek: OOC-karakterek, mennyire sikerült az írónak eltalálnia az adott karaktert?
Harry, Draco, Ron és Piton mind úgy viselkedtek, ahogy Rowling megírta őket, és Draco és Harry esetében meg is tudtuk, hogy mit csináltak az eltelt harminc év során. Az, hogy Voldemort hatása nem tűnik el nyomtalanul, szintén egy izgalmas elem volt.
Engem viszont az zavart, hogy a vámpírok kulcsszerepet játszottak, mégsem tudunk meg a tulajdonságaikról, képességeikről sokat. Hogy lehet egy „negyedvámpír” erősebb egy „telivér” vámpírnál? Egyáltalán, hogyan jöhet létre egy negyedvámpír? Tudnak a vámpírok – halottságuk ellenére – szervesen szaporodni?
4 pont

5. Cselekmény: Mennyire volt kidolgozott a történet, átlátható, logikus-e a cselekmény, maradt-e elvarratlan szál?
A történetet két részre tudnám osztani. Az első részben Harry és Draco személyes problémái és a harminc év alatt bekövetkezett változások játszották a főszerepet, a második volt a krimi. E két rész között kevés kapcsolat volt. Az első rész felvetett problémákat: ezek közül a leglényegesebb Voldemort öröksége és ennek káros hatása az emberi kapcsolatokra volt, de szintén fontos szerepet játszott Harry függősége is. A második rész pedig csak a nyomozással foglalkozott – meg a világuralomra törő vámpírokkal. De semmit nem tudtunk meg Rufusról, az indítékairól – meg a vámpírokról úgy általában. Az első részben felvetett problémák közül Harry függőségére találnak részmegoldást – tüneti kezelés –, és Dracónak lesz egy furcsa kapcsolata, aminek nem biztos, hogy teljes mértékben örül a férfi. A legégetőbb problémára nem találnak semmilyen megoldást, de nem is keresnek, és ez egy kicsit zavaró.
Úgy összeségében azt mondanám, hogy a történet túl sok problémát vet fel, túl sok szálat mozgat, és ezekből keveset tud csak megoldani, ami zavarhatja a válaszok nélkül maradt olvasót.
2 pont

6. Helyesírás, stílus: Formailag és nyelvtanilag rendben volt-e a történet?
A stílus olvasmányos, gördülékeny volt, csak néhány elírással találkoztam:
• <i>JANUÁR 16.</i> – benn maradt egy kód
• „– Bűbájt?! – hörrent fel Draco (!). – Az elfedheti a nyomokat!
– Majdnem, Weasley – vetette ellen Draco, csipetnyi gúnnyal a hangjában.” – Ron
• „– Ezt hogy érted? – szólalt meg Draco (!).
– Sokan úgy gondolták, az.
– De?
– Van még ilyen ostoba kérdése, parancsnok úr?
– Hagyjátok most ezt! – szólt közbe erélyesen Draco.” – Harry
• McQuenn – McQuinn
• tocogtatást – kocogtatást
• Noki – Noky
5 pont

7. Egyéni vélemény: Mindettől függetlenül tetszett/nem tetszett a történet és miért?
Minden kifogásom ellenére nagyon tetszett a történet, szimpatikusak voltak a szereplők (még Dracónak is örültem!), választékos a megfogalmazás, és imádtam az ezernyi apró részletet, amelyek bizonyították, hogy mennyit foglalkoztál a történettel.
5 pont
Válasz erre 
süti beállítások módosítása