Potter Kihívás

Második történet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. július 27. - potterkihívás

Sziasztok! 

Máris itt vagyunk a második történettel, amely ezúttal az új generációt vette célba, pontosabban a legidősebb Potter gyereket, James Siriust, aki bebizonyítja, hogy hű névadóihoz. 

 

james_sirius_potter_by_malisvaart-d8ujqmw.jpg

CÍM: Amikor egy csínyen múlik
CSAPAT: James Sirius Potter
KATEGÓRIA: Gyógyító
KULCS: 1, "Vannak dolgok, amik nemcsak meghatározzák a sorsokat, hanem be is határolják, és ezen nem segítenek az álmok."
TITKOS KULCS: Titkok kamrája
JOGOK: J. K. Rowling
MŰFAJ: Humor?
FIGYELMEZTETÉS(EK): Nincs.
KORHATÁR: 14
TARTALOM:...

 

A történetet ide kattintva érheted el, és ha elolvastad, ne felejtsd el véleményezni.

Endra és Saphrina

6 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://potterkihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr27656346

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SlytHay 2015.08.13. 23:13:04

Kedves Író!

1. Csapat:
Egyértelműen James köré épül a történet, nincs is értelme tovább ragozni.
IGEN

2. Kategória: 1 pont
Egy kérdés: Itt mi történt? Olyan, mintha írás közben megfeledkeztél volna a kategóriádról. Pedig biztos vagyok benne, hogy már a történet alapötletének kigondolásakor azt a szerepet szántad gyógyítónak, amit, de olyan odacsapottnak tűnik, nincs kidolgozva, elsietett. Nem tudom, hogy eredetileg is csak ilyen rövidre tervezted-e a gyógyítóval/gyógyítással kapcsolatos cselekményszálat, de remélem, hogy nem, és csak az időhiány miatt nem sikerült kifejtened ezt a részt. Bár ettől függetlenül is értetlenül állok a helyzet előtt, hogy az egyik leglényegesebb kulcsot miért hagytad volna ennyire a végére, még ha a történet csattanója nem sokkal a befejezés előtt is volt, és csak ezután vált szükségessé a gyógyító; illetve vállalva ezzel, hogy az élet közbeszól, és mégsem lesz elég időd nyugodtan és alaposan kidolgozni a befejezést, s egyben kellő hangsúlyt fektetni a kategóriára.
Mivel megjelent a kategória a történetben, ezért jár a minimum egy pont, de hiába segített az a bizonyos gyógyító James felépülésében, vagy legalábbis az állapotának elfogadásában, nekem ez nagyon kevés, sajnálom.

3. Kulcsok: 4 pont (idézet) + 4 pont (titkos)
Szépen használtad fel az idézet kulcsot. James álma az volt, hogy profi kviddicsjátékos legyen, és ahogy ő is mondta, ez volt az élete. Ezután jött a szörnyű baleset, majd a következmények, és a nagy álom kipukkadt, akár egy túlfeszült léggömb. A kalandvágya és kíváncsisága keverte bajba, ezért akart lejutni a Titkok Kamrájába, ami végül végzetes törést okozott az életében és a jövőbeli terveiben. Én még szívesen olvastam volna egy kicsit a balesete utáni határokról is, hogy hogyan küzd meg az új helyzetével, miképp tud „talpra állni” a történtek után, hogyan dolgozza fel élete álmának a semmivé foszlását.
A Titkok Kamrája fontos szerepet töltött be a történetben. Ide akart minden áron lejutni James, itt került sor a történet tetőpontjára, a balesetre, ami James egész életét a feje tetejére állította. Már az elején is szóba került a Kamra mint kalandcél, és végig többször említésre került, még mielőtt konkrétan el is jutottunk a bejáratáig, de még valami apróság mindig hiányzik – amit nem feltétlenül akkor kaptam volna meg a történettől, ha ténylegesen be is megyünk a Kamrába, de… lehet, hogy mégis ez hiányzott. Mivel 5 pontot lehet adni erre a szempontra is, így jobban árnyalnom kell, csupán ezért nem adok maximumot.

4. Karakterek: 3 pont
James igazi kis bajkeverő – az a fajta, aki már-már átesik a hippogriff túloldalára, ráadásul mindezt többnyire szándékosan teszi. Bevallom, ezzel számomra rögtön unszimpatikussá válik a karakter, de ha azt vesszük, akkor pont emiatt karakterhű is, hiszen ő a nagyapjára akar hasonlítani, aki márpedig igen hasonló jellem volt az elbeszélések alapján. Az elégedetlensége és csalódottsága, amikor először megérkezett a 9 és 3/4-ik vágányra, abszolút illett hozzá, ezt jól eltaláltad. Azért elgondolkodtam, hogy vajon Harrynek feltűnt-e valaha is, hogy a legidősebb fia önelégült kis görcsségben meglehetősen hajaz az ifjú Draco Malfoyra. :D Annak azért örülök, hogy a végén a baleset pozitív következményeként elkönyvelhető egy személyiségfejlődés is.
A többi gyerekszereplő is rendben volt.
Harry távolságtartása nekem furcsán hatott, még ha nem is igazán szerepelt a történetben. Aztán ott van Ginny és a gyógyító. Őket és a viselkedésüket mondhatni egyáltalán nem tudtam hová tenni.

folyt.
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.13. 23:14:45

5. Cselekmény: 4 pont
A cselekmény felépítése logikus, folyamatosan haladnak az események a tetőpont, majd a végkifejlet felé. Tulajdonképpen nem is igazán tudnék belekötni semmibe, csak apróságokba, de nem akarok. A legvége azonban elkapkodottnak tűnik a számomra. Megtörtént a baleset, majd James ébredése… Eddig oké, de aztán Ginny eszét vesztve hisztériázik, amint megjelenik a gyógyító, aki közben sunyi és értelmezhetetlen félmosolyokkal hergeli a nőt is, és engem is. Nem igazán tudtam értelmezni az ő kettejük párharcát, pedig többször is elolvastam, de minden alkalommal ugyanolyan értetlenül álltam (ültem) az olvasottak fölött. Persze lehet, hogy csak én nem értem, mit is szerettél volna itt igazán, de miután kilencedjére is feleslegesnek, vagy inkább logikátlannak, megalapozatlannak találtam Ginny kiborulását és vádaskodását, valamint a gyógyító viselkedését, nem próbálkoztam meg az értelmezéssel tizedjére is. Viszont kíváncsi vagyok, hogy mi volt ezzel pontosan a célod, vagy hogy is gondoltad valójában.
Ha már Ginny… Volt annak valami konkrét oka, amiért Harry és Ginny olyan furán távolságtartó volt a levelekben azután, hogy Albus a Mardekárba került, vagy egyszerűen csak annyi a magyarázat, amit James és a többiek is kigondoltak, és ne kombináljak? :)
Trelawney felbukkanása jó ötlet volt. Elhangzott a jóslat, de igazán James csak azután érthette meg a figyelmeztetés lényegét, hogy megtörtént a baj. Persze később még egyszer hallhatta a jóslat konkrétabb változatát, de túl erősen hajtotta a kalandvágy, hogy képtelen lett volna lemondani a Kamráról egy ilyen csekélység miatt. Nos, mind mondani szokás, az ember a hibáiból tanul.
Oh, igen, egy személyes meglátás… Túlzásnak tartottam, hogy a válogató után az első kviddicsedzésen is egy igen hajmeresztő, s egyben felvágós mutatványt mutatott be James. Az edző, illetve a csapatkapitány helyében nem vállon veregetném az ilyen játékosokat, akik veszélyeztetik a saját testi épségüket egy tulajdonképpen teljesen átlagos edzőmeccsen, hanem jól leteremteném őket... Az ilyen megmozdulásokat elsősorban tétmeccsre kell tartogatni, mert nagyon nem szerencsés, ha már ideje korán kiesik a csapat egyik alapjátékosa egy felesleges sérülés miatt – még ha annyira el is van telve magával, hogy képtelenségnek tartja a hibázás lehetőségét –, mert a taktika is mehet a kukába. Persze az ilyen mozdulatokat is gyakorolni kell, de nem minden egyes adandó alkalommal; és míg a válogatón érdekességnek hatott James vakmerősége és ügyessége, addig a tulajdonképpen azonnali ismétléssel elcsépeltté vált.
A gyógyítós jelenet nagyon megakasztott és összezavart, de végül mégis csak egy pontot vontam le ennél a szempontnál, mert szerintem az összes többi szálat szépen terelgetted és fonogattad.

6. Helyesírás, stílus: 5 pont
Olvasmányosan fogalmazol, nem voltak gubancos mondatszerkezetek, a párbeszéd-leírás arány is megfelelő volt. Elvétve akadt vesszőhiba és 1-2 külön- és egybeírási hiba, de a szöveg mennyiségét tekintve ez nagyon elenyésző, és nem zavart az olvasás közben sem.

7. Egyéni vélemény: 2 pont
Végig gördülékeny a szöveg, sodor magával, de közben valahogy mégsem tudtam megkapaszkodni benne, nem éreztem azt, hogy egy helyen meg kellene állnom és nézelődnöm, érlelgetnem a történéseket. Ez abszolút szubjektív vélemény, de itt azt is kérik, szóval… Az olyan személyiségek, mint amilyen James is, nagyon távol állnak tőlem, sőt, elviselni is kín a számomra őket, egyszerűen dühöt váltanak ki belőlem. Gondolom, ezután nem meglepetés, hogy egyáltalán nem tudtam azonosulni a főszereplőddel, és hogy néha én magam ráztam volna le a magas seprűjéről. Persze ettől függetlenül az összes többi pontszám objektív megállapításokon és véleményeken alapszik.

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!

Üdv,
SlytHay
Válasz erre 

Minnie Black 2015.08.15. 12:43:19

Szia!
Sikerült meglepned, ugyanis a leírás alapján nem teljesen ilyen történetre számítottam. A könnyed, humoros cselekmény után elég megrendítő a vége, de gondolom, ez volt vele a célod.:) Nem egyszerű két év eseményeit belesűríteni egyetlen novellába, viszont ehhez képest jól megoldottad, hogy a lényeges dolgokat összekötve ne tűnjön szaggatottnak.:)
A karaktereket alapvetően ügyesen eltaláltad, a gyerekek aranyosak lettek, egyedül a szülők voltak számomra furák. Sokkal jobban is kezelhették volna, hogy Albus mardekáros lett, hozzájuk valahogy nem illik ez a tartózkodás. Pont az ellenkezőjére számítottam, így bennük csalódtam. Illetőleg nem értettem, hogy Albus egyáltalán miért lett mardekáros. Nyilván a saját problémám, hogy őt sehogy se tudnám ott elképzelni, de ha adtál volna erre valami magyarázatot, akkor könnyebben el tudtam volna fogadni. Így viszont nekem az jött le, hogy szegény nem akart abba a házba kerülni, és később is csak gondja volt ebből.
Találkoztam néhány igazán aranyos és ötletes dologgal a történetedben, ilyen volt például a beszélő bagoly (Furi jóhuhó :D), James különleges vonzalma a gyümölcsökhöz (kifejezetten tetszett az a gyűjtögetős történet), a klotyóba rejtett újságok :D, illetőleg Trelawney megjelenése, szerepe.
Tetszett, hogy így kihangsúlyoztad, mennyire fontos volt Jamesnek a sport, mert így üt igazán nagyot a vége, viszont arról szívesen olvastam volna bővebben is, hogy hogyan élte meg ezt a tragédiát. Hiszen örökre elvesztette azt, amit a legjobban szeretett. És pontosan hogy tudott ilyen sérüléssel visszamenni a Roxfortba? Valamint mi volt a szerepe Ginny és a gyógyító veszekedésének? Az a rész egy kicsit zavaros volt számomra.
Bár elszomorított a történeted, és szörnyen sajnáltam Jamest, hogy egy buta döntés miatt gyakorlatilag tönkrement az élete, örülök, hogy olvashattam a novelládat.:)
Válasz erre 

Hirondelle 2015.08.17. 15:43:49

Kedves író!

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
James volt a főhős, egyértelműen róla szólt az egész történet.
Igen

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Az a szereplő, akinek ez a foglalkozása, ami a kategóriában meg lett jelölve, elvileg fontos része kellett volna, hogy legyen a cselekménynek, de itt a legvégén csak megjelenik egy gyógyító, aki még komolyabb segítséget sem nyújt, csak pénzéhesen rátukmál a fiúra bájitalokat. Ettől ezt a történetet én még nem tudom gyógyító kategóriába sorolni. Ezt igazán sajnálom.
1 pont

3. Kulcsok:
a) Idézet:
Nagyon ötletesnek találtam, hogy a legvégére tetted az idézetet egyfajta zárszónak, és még passzolt is a történethez. De azt a felét, hogy „és ezen nem segítenek az álmok”, jobban is kifejthetted volna a történetben, ha már ilyen kiemelt helyre került utolsó pár szónak. Írtad, hogy James be szeretett volna kerülni a Denevérekhez, de ez nem sok helyen kerül elő, valahogy jobban is ki lehetett volna hangsúlyozni, hogy konkrétan ez az álma, többet ábrándozhatott volna erről, tervezhette volna. Mert csak azt írtad le folyton, hogy mik történtek az edzések során, de ettől még nem volt annyira egyértelmű, hogy neki ez az életcélja vagy ilyesmi, és a sok mellékes információ közt kissé el is veszett.
4 pont

b) Titkos kulcs:
A Titkok Kamrája kulcsszerepet játszott a végső események alakulásában, de eléggé elvitte a történetet a kviddicsedzések leírása, többet is tervezhették volna a kamrába való bejutást, nagyobb hangsúly lehetett volna ezen.
4 pont

4. Karakterek:
James karaktere eléggé jól sikerült a maga felelőtlenségével, vakmerőségével, körülbelül ilyennek képzelném el én is, a beszédstílusa is eléggé a korához illő. A barátjának szintén, csak nekem a két fiú stílusa eléggé egyforma lett, lehetett volna a viselkedésükben valami egyedi, ami eltérő, hogy meg lehessen különböztetni őket. Harry viselkedését furcsálltam, hogy azért csak ismerheti a fiát, hogy mennyire szeleburdi meg vakmerő, és mégis odaadja neki a Tekergők Térképét. A végén meg ahogy Ginny ökölharcot vív a gyógyítóval, az nekem kissé sok lett, én ezt nem igazán tudom elképzelni, ráadásul nem is értettem ezt a részt. A bagoly viszont tetszett, meg Albus is kedvemre való volt.
3 pont

5. Cselekmény:
A történet első harmadában vártam, mi olyan lesz, ami előreviszi a cselekményt, de kb. alig történt valami lényegi esemény. Rengeteg volt az olyan párbeszéd, amit akár el is lehetett volna hagyni. Sok olyan történés van, ami a való életnek a részét képezi, de egy novellában ilyen részletesen leírni egyszerűen felesleges. Szerintem el lehetett volna kezdeni a történetet másodév elejétől is. Aztán mikor jöttek a részletesen kifejtett kviddicsedzések, erről sem igazán láttam, hogy előrevinne majd valamit, de aztán a végén rájöttem, hogy ez talán James álmát hivatott bemutatni, hogy bekerülhessen a Denevérekbe. Viszont ezt nyomatékosabban is leírhattad volna, hogy ez az ő álma. A történetnek körülbelül az utolsó ötödében lendült be valami, addig annyira sok volt a felesleges információ meg párbeszéd, hogy egy kicsit elfáradtam az olvasásban, ezt be kell vallanom, és csak remélem, hogy nem sértelek meg vele. A vége viszont, hogy James eltöri a gerincét, és ezáltal örökre lebénul, derült égből lecsó volt. Olyasmi, mint amikor néztem egy szokványosnak ígérkező katasztrófafilmet, és már előre láttam, hogy a végén megmentik a Földet és a főhős is persze megmenekül, erre a film végén kigyulladt az egész Föld és mindenkinek kampec lett. Szóval a történeted vége meglepő volt és tetszett.
3 pont

6. Helyesírás, stílus:
A helyesírással nem volt különösebb gond, bár maradt pár hiba, viszont sokszor elég furcsán raktad össze a mondatokat, nem mindig odaillő szavakat használtál, meg egy kicsit olyan nehézkesen fejezted ki magad.
4 pont

7. Egyéni vélemény:
A problémám nagyrészt azzal volt, hogy kicsit nehezen indult be a történet, és néhol nem igazán kötött le sajnos. Pedig szeretem a csínytevős történeteket. Azt még muszáj megemlítenem, hogy ha már a főhős a történet végén eltöri a gerincét és örökre lebénul, akkor az inkább dráma, nem humor kategória. Igaz, volt benne humor is. Viszont tetszett a bagoly szövege, meg az a pergamen, amin chatelni lehet, meg voltak még ötletes dolgok, például Trelawney figyelmeztetései.
2 pont

Üdv: Hirondelle, Kritika Klub (megtalálsz minket a Merengő fórumán)
Válasz erre 

Minnie Black 2015.08.20. 15:36:04

Szia!

Mivel belevágtam a pontozásba, nem lenne szép kihagyni a történeted.:) Remélem, nem veszed zokon, ha nem kezdek újfent részletezésbe, elvégre már tudod, mi tetszett, és mivel volt icipici gondom.:)

Csapat: Nem árultál zsákbamacskát, James volt a központi szereplő, megfelelt.:)

Kategória: Fogalmam sincs, hogy a kategóriát magadtól választottad, vagy csak ezt osztották ki neked, de a történetedben egyszerűen elveszett. Gondolom, ez olyan dolog, aminek komoly jelentőséget kell kapnia, de itt a végétől eltekintve szinte szó se esett róla. Talán ha többet írtál volna James lábadozásáról, akkor esetleg megfelel, de így sajnos… 2 pont

Kulcsok: Szép ez az idézet, és magad is szépen használtad fel, tökéletesen illeszkedett a helyzethez. Kifejezi azt a komoly veszteséget, ami Jamest éri, és előrevetíti, hogy milyen megtört ezután az élete. Ugyanakkor a történet egészhez képest csak a legvégén kapott igazán jelentőséget. 4 pont
A titkos kulcsot ellenben kifejezetten klasszul használtad fel, ez tényleg nagyon tetszett.:) Végig ott lappangott a cselekmény hátterében, mint a Nagy Terv kulcsszava, végül pedig közvetett okozója volt a tragédiának. 5 pont

Karakterek: Jamesről nem sokat tudunk, így az írók kedvükre alakíthatják a jellemét. Abszolút megfelelt annak az eleven gyereknek, akit a könyvben megismerhettünk, és kifejezetten tetszett a toleranciája Albus felé.:) Nem tudom, hogy Darwyn mennyire saját szereplő (az új generációt annyira nem ismerem), de ő is aranyos lett, pontosan olyan karakter, aki illik James mellé. Csak Harry és Ginny hozzáállásával nem értek egyet. 4 pont

Cselekmény: Alapvetően jól kigondolt és megalapozott.:) Nagy hangsúlyt fektettél a sportos részekre, a végén pedig kiderült, hogy miért. A balesetig teljesen átlátható és kidolgozott, utána viszont kicsit gyors a vége. Írhattál volna bővebben a Mungós részről, illetőleg a Ginny-gyógyító veszekedést se találtam túl megalapozottnak. 4 pont

Helyesírás, stílus: Jól írsz, gördülékenyen, hibákat pedig nem láttam. Kifejezetten tetszett a válogatás és a meccs részletessége. 5 pont

Egyéni vélemény: Sok jó ötlettel és számtalan aranyos jelenettel találkoztam, a végét pedig sikerült úgy alakítanod, hogy szíven üsse az olvasót.:) Sajnálom, hogy lepontoztalak, mert alapvetően jó a történeted, remélem hát, hogy nem haragszol meg érte.:) 4 pont
Válasz erre 

Quilly 2015.08.23. 18:52:23

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen, James Sirius Potter volt a főszereplő, az ő életének egy meghatározó eseményéről szólt a történet.

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
A gyógyító kulcsszerepet játszott, de elég rövid időre bukkant fel, és csak pénzéhsége tette egyedivé, azonban e jellemvonása a cselekmény szempontjából mellékes volt.
4 pont

3. Kulcsok: Megfelelt-e a történet a kapott kulcsoknak, mennyire volt szerves része a cselekménynek?
Nyilvános kulcs: Nagyszerűen lett felhasználva, és zárómondatként hatásos volt.
5 pont

Titkos kulcs: Szintén lényeges szerepet kapott.
5 pont

4. Karakterek: OOC-karakterek, mennyire sikerült az írónak eltalálnia az adott karaktert?
Mivel a legtöbb szereplő az új generációhoz tartozott vagy saját szereplő volt, nem a könyvhűségen van a hangsúly, hanem lényegében a saját karakterteremtésen, amit nagyszerűen megoldottál. Külön tetszett James és Darwyn szlenges szóhasználata.
5 pont

5. Cselekmény: Mennyire volt kidolgozott a történet, átlátható, logikus-e a cselekmény, maradt-e elvarratlan szál?
Azt hittem, hogy egy szokványos, humoros iskolai új generációs történettel van dolgom – ami nagyrészt igaz is volt –, ám a történet végi fordulat teljesen más színt adott az eseményeknek. Ennek ellenére nem találkoztam kivételesen egyedi ötletekkel.
4 pont

6. Helyesírás, stílus: Formailag és nyelvtanilag rendben volt-e a történet?
Könnyen olvasható, kellemes stílusú történet volt.
Találtam néhány helyesírási hibát:
• zöld-ezüst szín – én zöld-ezüst színűt javasolnék, mivel szerintem ezt a szót vagy így: zöld-ezüstszín vagy így: zöld-ezüst-szín kell írni
• szézhatvan – százhatvan
• lumost – Lumost
• eltűntetett – eltüntetett
• megbocsájtasz – megbocsátasz
Volt egy-két felesleges vessző:
• Év végén a fiúk, hála a mindig elkészült leckének és jó felfogó készségüknek, (felesleges) kiváló eredménnyel vizsgáztak, (felesleges) a szüleik nagy büszkeségére.
• bizonyos, (felesleges) titokzatos kamrát
Valamint volt egy indokolatlan fehér kihúzás is, és az egyik mondat elejére bekerültek az Eoin Macken szavak.
Észrevettem, hogy a fiúk szlenget beszélnek, ami tökéletesen illik hozzájuk, ellenben néha a köznyelvi narráló szövegbe is kerültek szleng kifejezések:
• Alapban kék tollaiba néha lilák is vegyültek, az átlagnál valamivel kisebb volt, a szeme pedig különösen nagy és ezüst. – az alapban helyett az alapvetően, az átlagnál helyett az átlagosnál lenne az irodalmibb forma
• kamugép

Viszont ilyen hosszú szövegnél szerintem ennyi hiba elhanyagolható.
5 pont

7. Egyéni vélemény: Mindettől függetlenül tetszett/nem tetszett a történet és miért?
Nem találkoztam eredeti ötletekkel, amitől kivételessé válhatott volna a történet, de erős érzelmi töltettel rendelkezett, valamint az első része kellően könnyed volt.
4 pont
Válasz erre 
süti beállítások módosítása