Potter Kihívás

Negyedik történet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. július 29. - potterkihívás

Sziasztok! 

Ezúttal az egyetlen és utánozhatatlan Lily Luna Potter történetét olvashatjátok el. 

 

lily_luna_potter_by_yoimizzy-d4onzut.pngCÍM: Sorsunk Határai
CSAPAT: Lily Luna Potter
KATEGÓRIA: professzor
KULCS: „Vannak dolgok, amik nemcsak meghatározzák a sorsokat, hanem be is határolják, és ezen nem segítenek az álmok.”
TITKOS KULCS: Szellemszállás
JOGOK: Minden jog Rowlingot illeti, nekem a történet megírásából semmilyen anyagi hasznom nem származik.
MŰFAJ: disztópia
FIGYELMEZTETÉS(EK): dráma, sötét, AU, talán enyhe OOC
KORHATÁR: 12
TARTALOM: A varázsvilág épphogy összeszedte magát a háború után, a törékenynek látszó béke is éppen csak megszilárdult, amikor egy újabb nehézséggel kellett szembe néznie; a háború utáni generációk körében évről-évre egyre kevesebb varázserővel bíró gyermek született, és ennek a jelenségnek senki nem tudja megmondani az okát, pedig már a 2035. esztendőt írják a naptárak, s az utolsó csata óta harmincnyolc év telt el.

 

Ha elolvastad a történetet, amit ide kattintva el is érhetsz,  ne felejtsd el, hogy az író minden kritikát szívesen fogad. Köszönjük! 

Endra és Saphrina

7 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://potterkihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr187663744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hirondelle 2015.08.17. 20:28:02

Kedves Író!

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Lily Luna a főhős karakter, és az ő szemszögén keresztül látunk mindent, szerintem ez oké.
Igen

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Itt elgondolkodtam, hogy hány pontot adjak, mert végül is az, hogy Lily megkapja a tanári állást, elég fontos tényező volt a továbbiakra nézve, mondhatni kulcsmomentum, viszont az a dolog, hogy ő tanár, később egyáltalán nem jön elő, ez csak egy eszköz volt. Rendben, Piton is professzor volt, de itt bájitalmesterként volt jelen. Tanári minőségében tehát egyáltalán nem láttuk egyik szereplőt sem. Ez mondjuk a történethez nem is volt elengedhetetlen, viszont a kihívás szempontjából szerintem fontos lett volna, hogy ha már professzor a kategória, akkor folyjon is valami tanítás.
3 pont

3. Kulcsok:
a) Idézet:
Egészen a történet végéig nem tudtam, hogy jön majd képbe az idézet, de aztán igen jól megoldottad ezzel a nem mindennapi befejezéssel, ami frappáns lett, nekem ugyanakkor valami mégsem volt a helyén. Az idézet alapján az alatt, hogy „álom”, én inkább álmodozást, vágyakozást értek, nem hallucinációkat. A hallucináció szerintem nem egy egybefüggő, logikus történet, és főleg nem vágyakon alapszik, hanem inkább random összevissza képsorozat, eseménysor. Az álom viszont abban az értelemben, ami az idézetben van, szerintem egy tudatos tervezgetést, idealista jövőképet jelent. Persze, ez is megjelent a történetben, de remélem, érted, mire akarok kilyukadni. Egy ilyen hosszú, komplett, összefüggő eseménysort nehezen lehet eladni hallucinációnak.
4 pont

b) Titkos kulcs:
Ezt jól használtad fel, ez a helyszín tényleg kulcsfontosságú volt a történet szempontjából.
5 pont

4. Karakterek:
Lily személyisége valahogy annyira nem nyert meg magának, de ez nem hiba, csak megemlítem. Viszont volt egyénisége, elég jól sikerült őt bemutatnod. Pitont imádtam, ahol bejött a képbe, onnantól faltam a sorokat. Ahogy csipkelődött, meg mérgében kislánynak szólította Lilyt, az páratlan volt. Az mondjuk kicsit érthetetlen volt a számomra, hogy Piton annak ellenére ellenséges volt Lilyvel, hogy a nő megmentette az életét. Ez a dacos-hisztis viselkedést én inkább egy tizenéves lánynál tudom elképzelni. De attól még szórakoztató volt.
4 pont

5. Cselekmény:
Akadt pár dolog, ami nem volt nekem tiszta. Például nem egészen értettem, hogy pontosan hogyan utazott vissza a főhős az időben, ha az időnyerő csak a zsebében volt, és ő meg csak nekiesett a tükörnek. Lucius bűbája miatt? De akkor mi szerepe volt az időnyerőnek? Úgy értem, ha létezik ilyen bűbáj, minek az időnyerő, bárki használhatja a bűbájt kénye kedvére és kész. Amikor Pitonnal arról beszéltek, hogy újra létre kell hozni a Szükség Szobáját, hogy szerezzenek még egy időnyerőt, nem jutott eszükbe, hogy az időnyerő csak az időben visszafelé való utazásra jó, előrefelé nem? Hogy akart akkor Lily visszajutni vele a saját idejébe a jövőbe? Harryék a könyvben úgy jutottak vissza a saját idejükbe, hogy letelt a három óra hossza. Akadt némi ellentmondás is: az elején azt írod, hogy Lily és a gyermeke apja sosem házasodtak össze, a végén meg azt, hogy összeházasodtak. Én ez alapján először azt hittem, hogy Lily egy másik jövőbe érkezett vissza, de aztán rájöttem, hogy ez inkább baki. A történet amúgy iszonyú jól lett felépítve, jól adagoltad az információkat is, csak lestem. Minden pontosan a megfelelő időben derült ki, nem előbb, nem később, nagyon jól szőtted meg a sztorit. A vége felé mondjuk az a sok civódás meg egymás magánéletében turkálás nekem kicsit sok volt. A vége ütős lett, mindenre gondoltam, csak erre nem.
4 pont

Folyt. köv.
Válasz erre 

Hirondelle 2015.08.17. 20:29:17

6. Helyesírás, stílus:
Volt pár vesszőhiba, központozási hiba, szóismétlés, furcsa szóhasználat, szórend, és jó pár helyen egy-egy hosszabb mondat úgy nézett ki, mintha két teljesen különálló mondatot egy vesszővel elválasztva egyberaktál volna. Vagy ha már egybe akarod írni, inkább kettőspont vagy pontosvessző kellett volna. Például itt: „Inkább a fejét megpaskolva bocsánatot kért, majd egy tálkát megragadva a mosdóba sietett, hogy vizet eresszen az állatnak, visszaérve egy tányérba pedig némi magkeveréket öntött neki, majd leült, és újból végigfuttatta tekintetét hajdani igazgatója sorain, azok továbbra is megmásíthatatlanul álltak ott, ha nem roxforti bagoly hozta volna a borítékot, talán azt hinné, valaki csak meg akarja tréfálni.” Ennél én a „sorain” szó után kettőspontot tennék, a „ha nem a…” kezdetű részt meg már új mondatba írnám, mert egyes tagmondatokat sem alárendelő, sem mellérendelő viszonyban nem tudok együtt értelmezni. Jobb az egy gondolat egy mondat elvet követni. Jó pár helyen nem ártott volna kitenni az alanyt, mert random váltottál egyikből a másikba, pl: „Innentől saját kezembe veszem az ügyet – tette hozzá, s már emelte is a pálcáját, ajkai nem mozogtak, viszont a szépen faragott eszközből egy kék fénynyaláb indult útjára, nem tudta, mire számítson.„ Itt Luciusszal kezdődik a mondat, aztán a végére szerintem már Lily volt, aki nem tudta, mire számítson. Arra gondolok, hogy írás közben csak gyorsan legépelted, ahogy jött az ihlet. Azt is hallottam valahol, hogy páros szerveket egyes számban írjuk. Néhol kicsit túlmagyarázol, már-már szájbarágsz ezt-azt.
3 pont

7. Egyéni vélemény:
Az előző pontban felsorolt dolgok eléggé zavartak, de maga a történet kárpótolt. Imádom a disztópiát, az időutazós történeteket meg még inkább, úgyhogy minden együtt volt, ami kell nekem. Végig lekötött a sztori, ami nagy szó, mert hetero történeteket nem nagyon szoktam olvasni. Ez a szó, hogy „bagolyfordultával”, meg „varázstranszport” ezek nagyon tetszettek. A legvégső jelenet fölött elgondolkodtam, hogy ez a megoldás tetszett-e, vagy nem, mert végül is elég meglepő, váratlan fordulat volt, profi szívatás. De arra jutottam, hogy nem igazán jött be. Felvezettél egy szerelmi szálat, legalábbis valamit, ami nagyon annak tűnt, aztán semmi sem lett belőle, és ez csalódás volt nekem. Ez persze csak egy szubjektív vélemény, amit írtam.
4 pont

Üdv: Hirondelle, Kritika Klub (megtalálsz minket a Merengő fórumán)
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.18. 18:30:20

Kedves Író!

1. Csapat:
A történet főszereplője egyértelműen Lily, körülötte forognak az események.
IGEN

2. Kategória: 3 pont
Megjelent a történetben, fontos is volt (nemcsak a konkrét roxforti professzorságot veszem ide, hanem a mágiatörténész munkakört is), de időközben erősen veszített a jelentőségéből, a háttérbe szorult.

3. Kulcsok: 5 pont (idézet) + 4 pont (titkos)
Az idézet első fele már a kezdetektől átszőtte a történetet. Lily kviblinek született, s ez behatárolta az életét, kilátásait… a jövőjét. Ezt ügyesen kivetítetted a varázslótársadalomra is. Az álommal kapcsolatos rész is megjelent. Egyfelől az volt Lily álma, hogy megtalálja a kvibli gyermekek születésének ellenszerét, és ez hajtotta előre a kutatásában, ezért kellett visszautaznia az időben is. Másfelől a végén kiderült, hogy nemcsak a vágyakozva kergetett álmokról van szó, hanem az igazi álmokról is, amik a valóság ködleple alatt játszódnak le az agyban – amiknek tulajdonképpen fizikai határt a koponya ad, kézzel meg nem foghatót pedig az idő, amit az álomban tölthetünk. A hallucináció és álom valóban nem egészen egy és ugyanaz – nekem elhiheted, tudom :)), de szerintem te is, csak magában a leírásban nem jól közvetítetted a gondolatodat –, de erről a cselekménynél írok majd bővebben. Először 4 pontot akartam adni erre a kulcsra is, de… miközben újra átgondoltam a dolgot, ahogy leírtam ide ezeket a sorokat, rájöttem, hogy megadhatom azt az 5 pontot is, ha minden feltételezésem igaz, és nem csak belemagyaráztam ezeket a jelentéseket a történetedbe úgy, hogy neked egyáltalán nem állt szándékodban ilyen értelemben megjeleníteni az idézetet a novelládban. Ha utóbbi az igaz, titkod a sírig őrizd! ;) Az idézet ilyen módon, szó szerinti felhasználása számomra nem volt életszerű ¬– ritka, ha ilyen állapotban (még a legbölcsebb pillanatainkban is) egy ilyen klinikai pontossággal összeállított életigazságot suttogunk a magányunk csendjébe. Talán szerencsésebb lett volna egy néma gondolattal lezárni a történetet, ami ugyanazt az üzenetet közvetíti, mint maga az idézet, de emberibb, hitelesebb megfogalmazásban, hogy passzoljon a helyzethez – szerintem.
A Szellemszállás lényeges helyszín a történet szempontjából, csak kicsit sajnálom, hogy később mondhatni teljesen el is tűnt.

4. Karakterek: 4 pont
Összességében helyén voltak a karakterek, életek, hitelesek voltak, bár olykor gyerekes jellemelemeket villantottak. Piton már kb. negyedik kislányozása után úgy forgott a szemem, mint a felbőszült Mordon varázsszeme. Noha Piton hajlamos a kiskölykök gúnyolódási stílusát magára ölteni, nekem mégis karakteridegen volt ilyen mértékű használat mellett. Szintén ehhez kötődik a másik olyan dolog is, ami annyira nem tetszett, hogy Lilyt egy kicsit butuskának állítod be azzal – legalábbis az én meglátásom szerint –, hogy elég sok idő és ismétlés kell neki ahhoz, hogy ráeszméljen, Piton tömény gúnyból nevezi kislánynak. Már a Szellemszálláson is így szólította – és már akkor egyértelmű volt Piton célja. Ha korábban is éreztem volna Lily személyében egy kis naivitást, akkor nem is lett volna ezzel bajom, de mivel nem ilyennek „ismertem meg”, így ez tőle is idegennek hatott.

folyt.
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.18. 18:32:21

5. Cselekmény: 4 pont
Maga a történetvezetés, vagy legalábbis a vonal, ami mentén elindultál, jó. Később, kb. a történet felétől éreztem úgy, hogy egy helyben toporog a cselekmény; lassan már a történet végére értünk, de még mindig csak az előzményeket és tényeket ismételgettük. És valahogy ehhez kötöm azt is, hogy elveszett a professzor kategória... Míg az elején Lily kutatta a kvibliség visszafordítását, addig a későbbiekben mindez nagyjából csak abból állt, hogy Pitont nyaggatta-faggatta – nem igazán volt konkrét kutatómunka, Pitonból próbálta meg kiszedni a számára szükséges információkat. Ez rövid ideig jól működik, de a te esetedben már túlságosan ráfeküdt a cselekmény a monoton mindennapokra. Aludtak, felkeltek, Piton morgolódott egy sort, Lily kikérte magának, 1-2 újabb infót megosztottak egymással, majd vége a napnak, jöhet az alvás. Majd újra ezt. Persze volt érzékelhető jellemfejlődés, de nekem kevés volt ez ahhoz, hogy teljes mértékben fenntartsa az érdeklődésemet, netalán izguljak is a végkimenetelért.

Amin egyébként nagyon jót nevettem, az a kvibli unoka Lucius Malfoynak. Mesteri húzás! *gonosz vigyor*

Volt egy-két kérdéses mozzanat, amire ráncoltam a homlokom, hogy „na és ezt akkor hogy?”, de tulajdonképpen ezeket az apró bakikat a történet végével szépen el lehet fedni. Egy álomban nem követelheti az ember, hogy minden egyes kis apróság logikusan és abszolút megmagyarázhatóan történjen, ugye? :) Az egyetlen, amire szerintem még álmában is gondolt volna Lily, az az, hogy ha ő a múltban megmenti Piton életét, s egyúttal megszünteti a kviblik születését kiváltó okot, az drasztikus változást eredményezett volna a jövőben… És egyszer sem gondolta arra, hogy mi lesz akkor a lányával… lehet, hogy meg sem születik…? Egy anyánál ezek ösztönös aggodalmak, elvileg.

A 7. fejezet előtt gyakorlatilag minden Lily álma volt – így lehet az is, hogy míg az elején azt írtad, hogy nem házasodott meg, addig a végén, a valóságban igen, tehát innen jöhet ez a bizonyos eltérés is.

Az utolsó bekezdésben leírod – nekem kissé szájbarágósan (a magyarázat nélkül is tökéletesen rá lehet jönni, mi a helyzet) –, hogy a történteket álmodta… A hallucinációt szerintem nem kellett volna belekeverned. Ha azt mondod, hogy ez az egész csak a sárkányhimlő okozta lázálom eredménye volt, akkor szájhúzás nélkül elfogadom. Viszont ha már hallucinációkról beszélünk, legyenek azok bármilyen összefüggőek, az nem elég hiteles, mert ahhoz túl lineáris az eseményvonal – ebben az esetben szerencsésebb lett volna egy epizodikusabb szerkezet, ami nem ennyire egybefüggő. Persze így nagyobbat csattant a vége, de másfelől én meg zavart érzek az erőben, vagyis a cselekmény felépítésében.

Sokat gondolkodtam, hogy hány pontot is adjak erre a szempontra… de végül nem voltak igazán nagy logikai buktatók; ami pedig volt, az nem volt annyira jelentős, illetve a történet befejezése elkendőzte őket. Szóval mondhatjuk, hogy nyugodt lelkiismerettel adom meg a 4 pontot. :)

6. Helyesírás, stílus: 3 pont
Akadtak vesszőhibák, figyelmetlenségi és következetes elírások, néhány szóismétlés, de ami a leginkább gond volt, az a mondatszerkezet. Volt, ahol a szórendet csavartad meg, és volt, ahol egy mondat akár három hosszú soron át tartott, kb. ugyanennyi külön gondolatot magába tömörítve. Rengeteg olyan mondatod van, amit nyugodtan minimum ketté lehetne szedni, vagy legalább az adott helyen nem sima vesszővel elválasztani a két gondolatot, hanem mondjuk kettősponttal vagy pontosvesszővel, gondolatjellel elkülöníteni valamennyire. Nem írok példát, előttem már megtették, teljesen ugyanazt ismételgetni pedig nem szeretném ennél is tovább.

7. Egyéni vélemény: 3 pont
Maga az alapötlet, a varázstalan gyermekek disztópiája remek. Amikor megláttam a műfajt, ugrándozni lett volna kedvem örömömben. És jól is indult a történet… Ám az igazi disztópia-érzet nem jött. Nem éreztem, hogy igazán nyomasztaná a varázslótársadalmat az a világ, amiben jelenleg élnek; nem voltak olyan leírások, amik bennem is nyugtalanságot ébresztettek volna, amik bevonzottak volna a történetbe… Egy disztópia számomra akkor valóságos, ha valami komorság, sötétség szivárog belőle az ember lelkébe, miközben szinte folyamatosan ott zümmög a szorongás a bőröm alatt. Migrénnel nem tudom ezt jól megfogalmazni, de szerintem így is megérted, hogy mire gondolok. Vagy elég, ha csak az általad is említett Children of Men c. filmre gondolsz… Ha már szóba került, akkor vártam, hogy egy kicsit csepegtetsz abból a hangulatból majd egy keveset a sorok közé.

Bár nem írtam annyi pozitívumot, ez nem azt jelenti, hogy nem tetszett a történet. Jól kigondolt, olvasmányosan megírt – még ha számos gubancos mondatszerkezettel is tarkított –, csak mégis hiányzott belőle az igazi disztópia (kicsit úgy érzem, hogy megvezettél azzal a fejléccel ;)), és azt is sajnálom, hogy a Piton-Lily részek nekem kissé „kispadra ültették” a cselekményt.

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!

Üdv,
SlytHay
Válasz erre 

Minnie Black 2015.08.21. 22:45:28

Szia!

Megrendítő egy történet, az már biztos. Érdekes ez az alternatív jövő, amit felvetettél, és a megoldás sem mindennapi.:)

Csapat: Nem találok kivetnivalót, Lily volt a főszereplő, megfelelt a csapatnak.:)

Kategória: Az eleje megfelelt, a történet többi része már kevésbé. Tulajdonképpen csak annak szolgáltatott indokot, hogy Lily hogy került a Roxfortba, és miért folytathatta ott a keresést, de az időutazást követően nem sok jelentőségét láttam. 3 pont

Kulcsok: Nagyon jól használtad fel az idézetet, abszolút mintázza Lily folyamatos küzdelmét és kilátástalanságát.:) Hiába akar boszorkány lenni, a fantáziájában és a valóságban egyaránt kvibli. Az egész élete egy lehetetlen harcra épül, de a sorsát még a képzeletében se kerülheti el. 5 pont
A titkos kulccsal sincs különösebb problémát, jelentőséget kapott, viszont egészen a történet legvégéig vártam, hátha lesz még valamilyen szerepe az események alakulásában. 4 pont

Karakterek: Lily kiaknázatlan lehetőség, úgy alakítod a személyiségét, ahogy akarod.:) Számomra egy megfáradt nőnek tűnt, aki egész életében elégedetlen volt a sorsával, és foggal-körömmel küzdött, hogy kitörhessen a kvibliség börtönéből. Nagyon szépen bemutattad rajta keresztül, milyen ha valakinek megadatik a varázsvilág ismerete, mégsem tud élni a mágiával, és ezért folyamatosan szenved. Már gyermekként is sokszor áldozatául esett mindennek, és nyilván annál rosszabb volt a helyzete, hogy ő a híres Harry Potter gyereke. Teljesen érthető, hogy kialakult nála egyfajta megszállottság, ami a történet legvégéig jelen volt nála.
Piton karakterét alapvetően eltaláltad, erősen megragadtad a fanyar-gúnyos stílusát.:D Mégis párszor azt éreztem, hogy átestél a ló másik oldalára. Ő ugye kém, az életében fontos szerepet játszik a folytonos gyanakvás, hazudozás, áskálódás, így úgy érzem, hogy ehhez képest az elején nem volt valami óvatos Lilyvel. És néha a gúnyolódását is soknak találtam, hisz a lány egyrészt mégiscsak megmentette őt, másrészt mert segítségért jött hozzá (ráadásul olyan ügyben, amiben felelősnek érezte magát). Azt se igazán értem, miért tett úgy, mintha nem tudná, miről beszél Lily, ha egyszer ő maga csinálta meg a bájitalt. Illetőleg tudom, hogy ez amolyan degradáló jelző, mégis nagyon fura volt tőle, hogy „kislánynak” hívta Lilyt. Valahogy ez a magázással sem fér össze. Nyilván írtad is, hogy van benne OOC, és alapból arra helyezted a hangsúlyt, hogy az az ember, akit Lily elképzelt, idealizált, mennyire más, mint a valódi, de ezt talán lehetett volna finomabban is. 4 pont

Cselekmény: Igazán ötletes, amit kitaláltál, az alapgondolat tetszik.:) Hiteles, hogy olyan szereplőt választottál, aki maga is kvibli, mert az ő szemén keresztül látva még kifejezőbb, hogy mekkora bajban van a varázsvilág. Jó alapot adtál, hogy mi szükség volt a bájital megalkotására, és az is jó gondolat, hogy a csata közben mérgezi meg a diákokat. Illetve az is tetszett, ahogy a Szükség Szobája adta a megoldást. Viszont maradt pár kérdésem. Például nem egészen értem, hogy Lily miért nem beszélt a lányáról, és miért kapta fel annyira a vizet, mikor Piton szóba hozta. Értem én, hogy abban a pillanatban feszült volt, de korábban miért kerülte a témát? Aztán hogy lehet, hogy egy egyszerű kis bezoár hatástalanítja egy olyan kígyó mérgét, mint Nagini? Számomra hihetőbb lett volna, ha valami erős bájitalt ad Lilynek a szoba. És ha Lucius szerint a Szükség Szobája nem szereti a kvibliket, akkor Lilynek miért segített? A tükörrel hogyan tudott visszamenni a múltba? Valamint (de ez már nagyon bagatell dolog) hogy kerültek Pitonhoz női ruhák?:D Ettől függetlenül azért szuper, amit kigondoltál, a történet vége pedig egészen nagyot üt. 4 pont

Helyesírás, stílus: Szépen írsz, az érzelmeket is jól átadtad.:) Esetleg szívesen olvastam volna bővebb jellemzést Piton házáról. Láttam pár apróbb hibát, és volt egy-két nagyon hosszú mondatod, de amúgy rendben van.:) 4 pont

Egyéni vélemény: Sajnálom, hogy ilyen sokat kötözködtem, és azt is, hogy így lepontoztalak, mert ennek dacára azért tetszett a műved.:) A vége egyenesen elkeserített (bizonyára mindenki mást is), és igazán jól közvetítetted Lily küzdelmét, megszakadt érte a szívem. Egyéni problémám, hogy nem szeretem, ha mugli dolgok kerülnek bele egy ilyen ficbe, de nálad még ezeket is elfogadtam, mert volt alapja. Örülök, hogy olvashattam a történeted.:) 4 pont
Válasz erre 

Quilly 2015.08.23. 20:35:02

SORSUNK HATÁRAI 25 (3)

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen, Lily Luna Potter volt a főszereplő, az ő életét meghatározó tényezőkről szólt a történet.

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Ha Lily nem fogadta volna el a professzori állást, akkor is kutathatott volna a Roxfortban, szóval szerintem Lily professzorsága lényegtelen volt.
2 pont

3. Kulcsok: Megfelelt-e a történet a kapott kulcsoknak, mennyire volt szerves része a cselekménynek?
Nyilvános kulcs: Az tény, hogy illik a történetre, de szerintem azzal, hogy így került a kulcs felhasználásra, vesztett a kisregény az értékéből.
4 pont
Titkos kulcs: A Szellemszállás kulcsszerepet játszott.
5 pont

4. Karakterek: OOC-karakterek, mennyire sikerült az írónak eltalálnia az adott karaktert?
A karakterek könyvhűek voltak, Lily jellemét pedig szépen megalkottad. Piton és Lily beszélgetéseinek hangneme pedig szintén hiteles volt.
5 pont

5. Cselekmény: Mennyire volt kidolgozott a történet, átlátható, logikus-e a cselekmény, maradt-e elvarratlan szál?
A hetedik fejezeten kívül a történet nagyszerű volt. Érdekes világot mutattál be – a Roxfortban történt változások különösen izgalmasak voltak –, és Lily kutatásaiból azt a következtetést szűrhettük le, hogy valószínűleg a történet végére meglelik a probléma megoldását. A hatodik fejezet végéig egyre közelebb kerültünk a megoldáshoz, és az olvasó lélegzet-visszafolytva várakozott, várta a katarzist, és izgult azért, hogy lesz-e Piton és Lily között valami – ami akkor szörnyű igazán, ha el kell válniuk –, és már mindjárt megoldják a problémát, az olvasó sejti is, hogyan, amikor... Hetedik fejezet: új helyszín, Lily egy másik világban. Rendben, reménykedünk, hogy ez lett a következménye Lily múltban babrálásának, bár akkor sem világos, miért a megoldás előtt jön az epilógus. Aztán, az utolsó bekezdésekben: csak álom volt az egész. Az olvasó dührohamot kap. Utálja ezt a klisét, és nagyon mérges a katarzis elmaradása miatt. Egy idő után felfogja, hogy szegény író időhiány miatt nem tudta befejezni az álom-szálat, és a kulcsot csak így tudta belerakni a történetbe. De ettől még csalódott a kisregényben.
2 pont
Válasz erre 

Quilly 2015.08.23. 20:40:01

6. Helyesírás, stílus: Formailag és nyelvtanilag rendben volt-e a történet?
Rengeteg bonyolult, legalább ötszörösen összetett mondat volt a szövegben. Ezek meglehetősen nehezítették az olvasást, gyakran többször kellett egy mondatot elolvasni az értelmezéshez, ami kizökkentett az olvasásból. A párbeszédek olykor indokolatlanul terjengősek voltak. Gyakran nem a legtalálóbb kifejezés vagy szó szerepelt a szövegben, ami kissé magyartalanná tette a fogalmazást. Két alkalommal a párbeszédeknél gondolatjel helyett kötőjel szerepelt, egyszer hiányzott a gondolatjel, és egy kettőspont után hiányzott a szóköz.

Néhány dolog, amivel nem értek egyet:
• Sorsunk Határai – A magyar helyesírás szabályai szerint a címeknek csak az első betűje nagybetű, és szerintem semmi nem indokolja a „határai” nagy kezdőbetűjét.
• „Keze enyhén remegett, ahogy a kilincs felé nyúlt, hogy elfordítsa azt, s egyúttal beengedje a jövevényt, amit a madárka hangos huhogással hálált meg, s már be is reppent a párkányra.” – Én nem neveznék egy harminchét centiméteres ragadozó madarat madárkának.
• alabástrom szépségű – Ez a kifejezés nem használatos a köznyelvben, egyébként pedig egybe kellene írni.
• „Lily néhány pillanatig döbbenten pislogva állt, csak azután tudta mozgásra bírni a lábait, így mire helyet foglalt (vessző) arra Piton már mindkettőjüknek töltött egy-egy csésze kávét, az viszont meglepte, mikor a férfi a csokis bevonatú croissant felé nyúlt, nem gondolta volna, hogy a másik édesszájú. Mindenesetre igyekezett őt nem túlságosan megbámulni. Inkább ő is elvett egy kiflit, bár ő maga bevonat nélkülit választott, mert semmilyen formában nem rajongott a csokoládéért.” – Szerintem a croissant és a kifli nem ugyanaz, jobb lett volna a péksütemény, sütemény, édesség szó.

Néhány szleng kifejezés az E/3 szövegben:
• jobb kondiban van – jobb az erőnléte
• normál tempóban – normális tempóban
• lesérüljön – megsérüljön

Helyesírási hibák sorrendben:
• sötétmágusának – sötét mágusának
• „Mások, (nem kell vessző) a riporteri kérdésekre válaszolva, (nem kell vessző) azt felelték, hogy leginkább az oktatási rendszer megreformálását tartják az újjáépítés legfontosabb pontjának.”
• „Szégyellte magát, hogy ő a család egyetlen, (nem kell vessző) varázsolni képtelen tagja, s mivel azok voltak a szülei, akik, ez még ráadásként azzal is járt, hogy mindenki ujjal mutogatott rá az utcán és iskolában egyaránt, mintha valami torzszülött lenne.”
• lúdtoll módszerével – lúdtollmódszerével
• „Igaza van (vessző) kedvesem”
• Arnieval – Arnie-val
• „Igencsak felvágták a nyelvét (vessző) kislány!”
• „Belépve a nappaliba azonban meglepte, hogy a fotelek közötti kis asztalon két kávéscsészét és két üres tányért pillant meg, tőlük nem messze a levegőben egy kancsó (vessző) valamint egy tál péksütemény lebegett, összefutott tőlük a nyál a szájában.”
• korahajnali – kora hajnali
• Menyhér – Menyhért
4 pont

7. Egyéni vélemény: Mindettől függetlenül tetszett/nem tetszett a történet és miért?
Az alapötlet tetszett, mivel csak ritkán találkoztam ilyesmivel, és jól is dolgoztad ki. Lily Luna és Piton találkozásának is örültem, mivel szerintem van potenciál ebben a párosban. Viszont a kissé nehézkes fogalmazás és főleg a kiábrándító befejezés miatt összességében nem tetszett annyira a történet.
3 pont
Válasz erre 
süti beállítások módosítása