Potter Kihívás

Hetedik történet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. augusztus 01. - potterkihívás

Sziasztok!

Soron következő főszereplőnk nem más, mint kacifántos névvel megáldott Albus Perselus Potter.

 

CÍM: Végzetes szerelem
CSAPAT: Albus Perselus Potter
KULCS: "Bármerre menekültem is, mindenütt téged láttalak magam előtt."
TITKOS KULCS: Gringotts
JOGOK: Minden jog JKR-t illeti.
MŰFAJ: Angst
FIGYELMEZTETÉSEK: Szereplő halála, gyilkosság, erotikus tartalom,
KORHATÁR: 18
TARTALOM: Albus a Gringottsban dolgozik, mint biztonsági őr, miután egy tragédia után képtelen volt ellátni az aurori munkát. Képes feldolgozni az idő múlásával a dolgot, vagy végleg felemészti ez az ifjú Pottert?

 

Ha túljutottál a történet olvasásán, amelyet ide kattintva el is érhetsz, ne felejtsd el véleményezni! Köszönjük!

Endra és Saphrina

6 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://potterkihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr727671776

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SlytHay 2015.08.14. 15:53:07

Kedves Író!

Sajnos neked is csak véleményt írhatok, a pontokért a kihívás lezártával lehet nálam érdeklődni. ;)

A kategóriád rendben volt. Albus auror volt, ami nemcsak a múltjára, de a jelenére is hatással volt. Még akkor is ott volt ez az információ a háttérben, amikor nem volt konkrétan szóvá téve. Elvégre Kate halálát egy ellene irányított támadás szülte, ami pedig az aurori munkájának volt, gondolom én, a következménye. Azt azonban nem tagadom, hiányoltam legalább egy kis aurorbevetést a múltbéli jelenetekből, még ha nem is túl részletesen. Esetleg lehetett volna valami frappánsan elrejtett utalást tenni a későbbi támadóra vonatkozóan is, mert nem derült ki, hogy miért is akarta megátkozni Albust az az illető. Persze lehet, hogy csak heccből, de ezt nem tudtam meg, és engem érdekelt volna, hogy tulajdonképpen pontosan minek is "köszönheti" Albus a boldog élettől való megfosztását.

Az idézet kulcs köré tökéletesen húztál fel egy történetet. A főszereplődet szüntelenül kísérti a szeretett nő szelleme, bárhol is van, nem menekülhet előle, nem rejtőzhet el az emlékek és az elvesztett boldogság kínja elől – látja a munkahelyén, a volt közös otthonban, a szüleinél húgának boldogságában. A titkos kulcsnak is fontos szerepe van, hisz ezen a helyen dolgozik, itt tölti a jelen keserű mindennapjait. Még bepillantást is nyerhettünk egy olyan munkanapjába, amikor különösen élénken bukkan fel a kísértő múlt. Kicsit bánom is, hogy később már nem tértünk vissza erre a sokszínű és izgalmas helyszínre.

A karakterábrázolásba nem igazán tudok belekötni, egyedül egy kicsit Albusba, de majd erről inkább a cselekménynél teszek szót. A váltakozó jelen-múlt jelenetekkel nagyon jól tudtad nemcsak ábrázolni, de egymással szembeállítani is azt, hogy milyen volt és milyen lett Albus.

A cselekményt szerkezetét jól felépítetted, pont jó ütemben és időben megfelelően elhelyezve követték egymást a jelen és múlt kiragadott jelenetei. A boldog múlt és a keserű jelen végig szép ellentétpárként dolgozik össze. Külön kiemelném még a családi vacsorás jelenetet, ami egyszerű volt és életszerű, csendesen feszült és szomorú – mellőzött mindenféle felesleges drámát. Ezt értékeltem.
Nem tudom, hogy szándékosan tervezted-e így, vagy csak így alakult írás közben, de már-már annyira idillikus volt Albus és Kate kapcsolata, már egészen megismerkedésük pillanatától fogva, hogy kötelezően bevonzották, be kellett vonzaniuk a tragédiát. Nem tudom, hogy ez mennyire jött ki jól. Egyfelől a szerkezeti felépítés miatt nyerő, másfelől azonban én nem tudtam annyira együttérző lenni Albusszal szemben – és nem szimpla gonoszságból, hogy hah, túl jó volt neked, öcskös, most szenvedj egy kicsit, hanem mert emiatt számomra kicsit hitelét vesztette a karakter szenvedése... miközben meg pont hogy emiatt az éles ellentét miatt tudom, hogy mekkora ütés lehetett a rózsaszín habcsók tetejéről a ragadós, fekete szurokba zuhanni. Nem tudom, mennyire érthető, hogy mit próbáltam ezzel megfogalmazni, de a lényeg, hogy erősen kettős érzelmeket szabadítottál egymásnak bennem. :D
Még szintén a cselekményhez tartozik… A támadáskor… Az oké, hogy Albus az auror, ő harcol, de ha Kate a helyszínen maradt, akkor legalább egy pajzsbűbájt felhúzhatott volna maga köré, vagy valamit tehetett volna – rettenetesen amatőr és dühítő hiba, még akkor is, ha meg volt rémülve, hiszen egy auror társának az ilyen eshetőségekre fel kell készülnie, nem érheti teljesen váratlanul. Még ha mugli vagy kvibli lenne, de nem az. Ha pedig van rá ésszerű magyarázat, hogy miért nem volt nála esetleg a pálcája, akkor azt ilyen esetben az olvasó szeretné tudni; vagy legalábbis ha az az olvasó én vagyok. ;)

És most SPOILER azoknak, akik a történet előtt a kritikákat olvassák el. :)
---
---
---
Ez is szintén a cselekményhez tartozik, természetesen.
A végén Albus öngyilkossága abszolút váratlanul ért. Pedig még készültem is rá, amikor a sziklaszirt szóba került… de aztán szépen leültetted lábat lóbálni, szóval az én gyanúmat is elaltattad. Aztán meg szépen leugrasztottad. Én meg pislogtam ezerrel. Valahogy azután, hogy a dühről és gyűlöletről elmélkedett, nem számítottam erre a lépésre. Eddig sem éreztem benne annyira azt a mélyen burjánzó, mételyező vágyat a fájdalomtól való megszabadulásra – legalábbis nem öngyilkosság képében. Ha önmagát hibáztatja a szeretett nő haláláért, akkor inkább maradna az élők közt, hogy ő tovább szenvedjen, hogy megbűnhődjön a hibájáért. Persze a kivételes esetek erősítik a szabályt... de tényleg meglepődtem. Ami lehet jó, lehet rossz élmény is. Én megmaradok most valahol a kettő között ezt a csavart illetően. ;)

folyt.
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.14. 15:54:25

Akadt néhány elírás és vesszőhiba, de nem voltak igazán súlyosak és zavaróak. Ami már inkább zavart, az az, hogy rengeteg volt a 1,5-2 soros "bekezdés", amitől borzasztóan tagolttá vált a szöveg. Emellett voltak olyan szövegrészletek, ahol a mondatokat mintha csak közölnéd – nem kapcsolódnak össze, felsorolásként követik egymást, megbontva ezzel a szöveg folyamatát. Szerencsére ezt nem tapasztaltam mindenhol, de azért jó néhány ilyen rövidebb-hosszabb részlet akad.

Összességében igazán élvezetes olvasmány volt, végig teljesen lekötötte a figyelmemet. A múltbéli jelenetek nekem túl egyhangúan cukormázba borultak – még ha ezzel nagyon jó ellentétként is szolgált Albus jelenének, de már-már túl éles ellentétként.

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!

Üdv,
SlytHay
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.17. 17:24:49

Kedves Író!

Mivel szabálymódosítás történt, így az eddig általam érvényesen nem értékelhető történetekre is elküldhetem a szavazatomat. Lássuk akkor...

1. Csapat: IGEN
2. Kategória: 4 pont
3. Kulcsok: 5 pont (idézet) + 3 pont (titkos)
4. Karakterek: 5 pont
5. Cselekmény: 4 pont
6. Helyesírás, stílus: 3 pont
Gondolkodtam, megadjam-e a magasabb pontot, de most újra beleolvastam a történetbe, hogy megnézzem, miért is a 3-at írtam fel magamnak ehhez a szemponthoz. Az elírások és a túltagoltság mellett viszonylag sokszor fordulnak elő helytelen szórenddel összerakott mondatok. Hát, ezért.
7. Egyéni vélemény: 4 pont

Sok sikert a továbbiakban!

Üdv,
SlytHay
Válasz erre 

Hirondelle 2015.08.19. 15:57:54

Kedves Író!

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Albus volt a főhős, övé volt a szemszög is, szerintem ez jó lett.
Igen

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Az aurorság elég lényeges eleme volt a történetnek, valószínűleg innen is indult ki a végkifejlethez, a tragédiához vezető eseménysor, ezt jól beleszőtted, viszont több bemutatást is kaphatott volna.
4 pont

3. Kulcsok:
a) Idézet:
Szó szerint is benne volt, bár én a menekülést jobban kihangsúlyoztam volna. Ha Albus annyira menekül a lány emléke elől, akkor mondjuk, ha észreveszi a törölközőjét, elteszi egy szekrénybe, hogy ne is lássa, ha eszébe jut egy emlék, megpróbálja kiverni a fejéből, stb. Egyébként menekülésre is akadt példa, tehát nem mondom, hogy ez a része hiányzott, csak erőteljesebben is jelen lehetett volna.
4 pont

a) Titkos kulcs:
Valamennyit jelen volt a történetben. Azért választotta a főhős ezt a munkahelyet, mert otthagyta az aurori munkáját, és még logikusan is jött ki, hogy valaki az aurorság után őrző-védő varázsló lesz, de a történetben sok szerepe nem volt.
3 pont

4. Karakterek:
Az elején egy hosszabb leírásban jellemzed Albust, de helyette ezeket inkább a történet eseményei során kellett volna a cselekedetein keresztül ismertetni. Ahogy szokták volt mondani: ne elmondd, hanem mutasd meg. Albus karakterét mindenesetre elég jól megismertük, de én őt is meg a többi szereplőt is kissé sablonkarakternek éreztem. Ginny volt az ideális anyuka és egyben anyósjelölt a vasárnapi ebéddel, Albus az ideális szerető, akinek még az önhibáztatása is olyan, amilyennek a nagykönyvben van megírva, Kate pedig a tökéletesebbnél is tökéletesebb menyasszony, aki után csak fájdalmasan sóvárogni lehet. Nekem egyrészt hiányzott valami ahhoz, hogy kerek karaktereknek érezhessem őket, valami apró rossz tulajdonság, amitől valósághű, élő embereknek tűnhetnek, másrészt valami egyedi jellemző sem ártott volna nekik, amitől meg lehet őket különböztetni a többi tökéletes anyósjelölttől, szeretőtől, menyasszonytól.
4 pont

5. Cselekmény:
Ezek a dőlt betűvel írt visszaemlékezések jók voltak, egészen nosztalgikus hangulatot keltettek, teljesen visszaadták Albus érzéseit, hogy a gyönyörű múlthoz képest a jelene milyen boldogtalan, és felkeltették a kíváncsiságot is, hogy vajon mi történhetett. Egy kicsit olyan volt, mintha filmet néztem volna. Viszont az zavart, hogy már túl voltunk a történet kb. két harmadán, de még nem történt semmi fontosabb esemény, ellenben minden kis lényegtelen dolog a legapróbb részletekig le volt írva, például a kávézás, vagy hogy hol, melyik fakkban tartja a főhős a rokonaitól kapott leveleket. Jelen időben játszódó cselekmény szinte alig volt. A végén nem értettem, honnan került oda az a fickó a kritikus jelenetben, ki volt ő, miért akarta Albust a nyílt színen likvidálni. Ezt a jelenetet nem ártott volna valahogy jobban előkészíteni, mert ez a felbukkanás a semmiből túl hirtelen jött, és később sem lett megmagyarázva. Lehetett volna sejtetni valamit, hogy pl. mennyire szereti Albus betartatni a törvényt, üldözni a nehézfiúkat, Kate aggódik érte, de ő figyelmen kívül hagyja vagy valami. És akkor az a kijelentés is több értelmet nyert volna, hogy ő ölte meg a szerelmét. Vagy amikor a lánynak nem sikerült a félelem miatt dehoppanálnia, akkor ott furcsán jött ki, hogy Albus miért nem helyezte valahogy biztonságba a lányt, ha látta, hogy sokkot kapott, nem tud segíteni magán. Nem ez lehetett Albus első bevetése, mi miatt viselkedett így? De akkor Albus akár erre is érthette, hogy megölte a szerelmét. A végén, ahol a főhős öngyilkos lett, valahol számítottam erre az eseményre, mert a szereplő halála figyelmeztetésből erre tippeltem, és még logikusan is jön ki, hogyha önmagát hibáztatja a barátnője haláláért, akkor azt gondolhatja, hogy neki is halnia kell, meg ugye már elviselhetetlenül hiányzott is neki a lány. Meg kell mondjam, szerintem bátor dolog volt, hogy bevállaltad ezt a befejezést. Nem könnyű úgy megírni egy ilyen jelenetet, hogy ne menjen át önsajnáltatásba, de az olvasó mégis át tudja érezni, azt, amit a karakter.
4 pont

6. Helyesírás, stílus:
Sok helyen fölöslegesen rakod ki az alanyt, ott ahol amúgy is egyértelmű, kiről van szó. Páros szerveket egyes számba kellene írni, elgépelések, szóismétlés, szórendek, vesszőhibák, furcsán összerakott mondatok voltak. Kicsit erőltetett kifejezések is, pl: kávé helyett keserű ital. Jó dolog, hogy próbálod elkerülni a szóismétlést, csak arra is ügyelni kell, hogy ne váljon mesterkéltté. Egyébként könnyen olvashatóan írsz, nem okozott nagyobb fennakadást.
3 pont

7. Egyéni vélemény:
Az, hogy a történet nagy részében nem sok cselekmény volt, kicsit rányomta a bélyegét számomra az élményre, de ezt ellensúlyozta a visszaemlékezős megoldás filmszerűsége, az ízlésesen előadott erotikus jelenet és a legvégső jelenet, aminek örültem, hogy valaki be merte vállalni, és még jól is sikerült.
3 pont

Üdv: Hirondelle, Kritika Klub (megtalálsz minket a Merengő fórumán)
Válasz erre 

Minnie Black 2015.08.22. 21:59:53

Szia!

Szép és szomorú a történeted, jól illik egy esős délutánhoz.:) Egyébként tiéd a sokadik komor hangvételű mű, amibe belefutottam ezen a kihíváson, és most már gyanús, hogy talán ez is kikötés volt.:D

Csapat: Abszolút megfelelt, végig Albust tartottad a középpontban.:)

Kategória: Szépen kifejtetted, milyen volt Albus karrierjének kezdete, a siker, amit a kemény munkával elért, és azt is jól bemutattad, milyen éles változáson mert keresztül a veszteség után.:) Éreztem benne azt az apatikus hangulatot, ami olyan jellegzetes ilyen esetekben. Viszont a történetedben inkább a romantikán volt a hangsúly, így kisebb szerepet kapott, hogy Albus itt tulajdonképpen auror. 4 pont

Kulcsok: Az idézet nagyon jó, teljesen passzol a történethez.:) Burkoltan, de folyamatosan megjelenik, és minden jelenetben emlékezteti Albust a tragédiára. Külön tetszett, hogy milyen ötletesen csempészted mindig bele – egy nő képében vagy éppen a húga eljegyzésével. 5 pont
A titkos kulcsot is jól sütötted el, volt alapja, többször felbukkant, de talán egy kicsivel kaphatott volna komolyabb jelentőséget.:) 4 pont

Karakterek: Az elején tetszett, hogy megindokoltad, milyen tulajdonságok sarkallták a Süveget arra, hogy Albust a Mardekárba ossza, de utána a gyakorlatban nem igazán éreztem nála ezeket a jellemzőket. Lehet, hogy csak azért, mert munka közben nem láttuk őt, mégis hiányzott. És ugyanez a helyzet Kate esetében is – a visszafogott, kedves stílusával őt speciel jobban el tudtam volna képzelni hugrabugosként.
A karaktereidről leginkább külső leírást adtál (azt viszont nagyon szépen:)), de például Lily jellemzésénél kíváncsi lettem volna, hogy azon kívül, hogy gyönyörű, valójában milyen.:) Elvégre mégiscsak Albus testvére. És a Weasley-család többi tagjából is olyan keveset láthattunk, pedig az a jelenet fontos volt (James teljesen kimaradt, pedig Ginny levele alapján ott kellett lennie). Lehet, hogy ez részben annak tudható be, hogy egy hosszú időintervallumból ragadtál ki pillanatokat, de ez akkor is hiányérzetet okoz. Kate-ről azon kívül, hogy szép, kedves és göndör a haja, más jellemzőt nem tudnék elmondani.
Ettől függetlenül nem volt problémám senkivel, és Albus lelki változását, szenvedését jól ábrázoltad.:) 4 pont

Cselekmény: Nem bonyolódtál bele semmi csavaros dologba, egyszerű és nagyszerű a cselekmény. Szépen részekre bontottad, és nem keveredtek össze az idősíkok, logikus volt az egész.:) A múlt és jelen váltakozását is jól időzítetted, mindig csak annyit vetített előre a végéből, amennyi kellett. Mégis volt pár jelenet, amit bővebben is kifejthettél volna. Ilyen például az a bizonyos ebéd és Kate halála. Úgy érzem, ezeket túl gyorsan zártad le. Logikusak voltak, de hiányzott belőlük valami.
Aztán szívesen olvastam volna bővebben is Kate és Albus diákéveiről, illetve azokról a beszélgetésekről, amik annyira összekovácsolták őket. Így nem volt számomra teljesen tiszta, hogy valójában miért szerettek egymásba, mi tartotta őket össze. Természetesen az összeköltözés után érződött köztük a kötelék, és minden mozdulatuk igazán beszédes volt, de számomra hiányzott a mögöttes tartalom.
Amit hiányoltam a cselekményből az a magyarázat, hogy a varázsló miért támadta meg Albusékat. Lehet, hogy csak nagyon figyelmetlen vagyok, de erre egyszerűen nem találtam a választ. Illetőleg (bár ez személyes rigolya:)) hogy kerül egy varázslók lakta házba mikró? Ha van mellette indoklás, elfogadom, de nem találtam. Végül pedig még kíváncsi lettem volna, hogy pontosan milyen átok miatt halt meg Kate. 4 pont

Helyesírás, stílus: Alapjaiban jól fogalmaztad meg, érthető volt, viszont rettentően sokszor használtad a „lány”, „fiú” és „férfi” szavakat, és ez egy idő után zavaróvá vált. Különösen az ebédes párbeszédeknél és a támadásnál. Hiányoltam a bővebb leírásokat is – például a Gringottsról vagy a Weasley-házról. 3 pont

Egyéni vélemény: Elég lehúzó lett a kritikám, amit sajnálok, mert a történeted egyáltalán nem lett rossz. Inkább csak egy ilyen élethelyzet bővebb kifejtést igényelne.:) Az érzelmeket hevesen és jól ábrázoltad, teljesen átérezhető volt Albus fájdalma, és a vége is kellően drámai lett.:) Tetszett például, hogy Kate maga akarta kifesteni a házat, és Albus figyelmes szeretete egészen megkapóra sikerült. Remélem, nem orrolsz meg rám a pontok miatt, és hidd el, a piszkálódás ellenére azért örülök, hogy olvashattam a műved. 3 pont
Válasz erre 

Quilly 2015.08.23. 19:10:34

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen, Albus Perselus Potter volt a főszereplő, az ő szerelméről és kedvese elvesztéséről szólt a történet.

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Albus auror volt, és valószínűleg a varázsló ezért támadt rájuk, ez pedig kulcsmomentum volt a történetben.
5 pont

3. Kulcsok: Megfelelt-e a történet a kapott kulcsoknak, mennyire volt szerves része a cselekménynek?
Nyilvános kulcs: Albus tényleg mindenütt Kate-et látta maga előtt, de nem akart menekülni előle, meg sem próbált ténylegesen továbblépni.
3 pont

Titkos kulcs: Albus a Gringottsban dolgozott, ám ennek a helyszínnek nem volt kiemelt jelentősége, akárhol máshol dolgozhatott volna.
2 pont

4. Karakterek: OOC-karakterek, mennyire sikerült az írónak eltalálnia az adott karaktert?
Harry és Ginny könyvhűek voltak, a többieket nem ismerjük annyira ebből a szempontból. Albus gyásza talán túl heves, ahhoz képest, hogy a kómában fekvő feleségétől volt ideje elbúcsúzni, és feldolgozni az elmúlását. Viszont elég jól érzékelhetjük a fiatalember kiábrándultságát.
4 pont

5. Cselekmény: Mennyire volt kidolgozott a történet, átlátható, logikus-e a cselekmény, maradt-e elvarratlan szál?
A cselekmény jól követhető volt, a két szál épp a megfelelő időben ért össze. Ám sem az ötlet, sem a kidolgozás nem volt különösebben egyedi.
4 pont

6. Helyesírás, stílus: Formailag és nyelvtanilag rendben volt-e a történet?
A helyesírás kiváló volt, csak egy elgépeléssel találkoztam (lényeg lények helyett), és a stílus is könnyen olvasható volt, bár néhány mondat túlzottan kacifántosra sikeredett.
5 pont

7. Egyéni vélemény: Mindettől függetlenül tetszett/nem tetszett a történet és miért?
A történet nem váltott ki különösebb érzelmeket belőlem, ehhez nem volt elég sem Albus gyásza, sem szerelme. Az alapötlet sem volt az irodalomban egyedülálló.
4 pont
Válasz erre 
süti beállítások módosítása