Potter Kihívás

Tizenharmadik történet

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2015. augusztus 07. - potterkihívás

Sziasztok!

James Sirius Potter. 

hp_nextgen_james_sirius_by_lumen_a-d5xdjqf.jpgCÍM: Viharban veszve vágyom
CSAPAT: James Sirius Potter
KATEGÓRIA: Professzor
KULCS: A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.
TITKOS KULCS: Mágiaügyi Minisztérium
JOGOK: Minden jog J. K. Rowling illet, a történet megírásából semmi anyagi hasznom nem származik.
MŰFAJ: Slash, Romantikus
FIGYELMEZTETÉS(EK): Slash, Erotikus tartalom, Durva nyelvezet, Incest
KORHATÁR: 18
TARTALOM: Emlékképek a múltból, és a jelenből. Két férfi, két hasonló élet kapcsolódik össze mélyen, túl mélyen. James Sirius Potter meg tud birkózni a démonjaival? Képes önmagának ellent mondani? Képes túlélni a vihart? Mert a vihar hirtelen jön, de hatalmas pusztítást végezhet…

Ha elolvastad a történetet, amit ide kattintva elérhetsz, ne felejtsd majd el véleményezni. Köszönjük!

Endra és Saphrina

6 komment

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://potterkihivas.blog.hu/api/trackback/id/tr307688448

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

SlytHay 2015.08.22. 03:36:09

Kedves Író!

Már alig látok, szóval ha valami nagyon furcsa mondatszerkezetet hoznék össze, az ennek tudható be. :) Viszont mindenképp meg akartam még most írni ezt a véleményt, hogy ma és holnap még be tudjam fejezni a többi történet pontozását, vagyis pontosabban az értékelések szövegbe ültetését – az olvasással és pontozással már rég végeztem.

1. Csapat:
James Sirius a történet, s egyben saját történetének is mesélője – többnyire. Bár jó megismerni Garrick szemszögét is egy kicsit, szerintem nem kellett volna behoznod a váltott szemszöget. Ez a történet elsősorban James Sirius tragédiája, végig megmaradhattál volna nála. Elfogadom, de csak nagyon éppen.
IGEN

2. Kategória: 2 pont
Benne volt, a tanár/diák viszonnyal kapcsolatban jelentősége is volt, de a történetet nem erre élezted ki, és végig csak egy amolyan háttér információként éreztem, hogy ott van a fejemben. Ilyen formában ez számomra sajnos kevésnek bizonyult.

3. Kulcsok: 3 pont (idézet) + 3 pont (titkos)
Az elején jobban éreztem, hogy az idézet áthatja a történetet. Ezután kicsit visszaszorult a valós jelentése, csak a szimpla hazugságok maradtak. Annak viszont örülök, hogy a végére visszahoztad, sőt a te történeted az egyik olyan, amelyikben az idézet utolsó, valódi jelentést hordozó részlete a legjobban megnyilvánult. Ha a történet közepén nem veszett volna bele a sorokba az idézet, akkor egészében egy igen remek megoldást, kulcsfelhasználást olvashattam volna.

A titkos kulcsod megjelent, a jelen szakaszai az adott helyszínen történtek, de ezen felül nem igazán éreztem azt, hogy fontos lenne a minisztérium azon túl is, hogy Garrick ott dolgozik. Illetve nem sikerült átadnod azt az igazi minisztériumi atmoszférát sem, és ezáltal csak egy egyszerű helyszínné tompult vissza.

4. Karakterek: 3 pont
Annyiban tetszettek a karakterek, hogy mindkét főszereplőd külön, eltérő egyéniségként jelent meg – mind viselkedésben, mind gondolkodásban. A váltott szemszög miatt nem csak James, hanem Garrick fejébe is bepillanthattam egy kicsit, ami szintén nem rossz dolog; legalábbis ha a karakterábrázolás szempontját nézem. :) Amit sajnálok, hogy egyiküket sem sikerült igazán megismernem; pillanatnyi gondolatokat és érzelmeket mutattál meg, amit bár néha igen, néha azonban nem sikerült egészen összekapcsolnom a karakterekkel, mert nem derült ki, hogy pontosan miért és miképp is jutott el addig a karakter. Röviden: nem mindenhol, de voltak momentumok, amikor hiányoltam a cselekedeteikben a logikát és a motivációt.

5. Cselekmény: 3 pont
A cselekményre is igaz tulajdonképpen az, amit a karakterekkel kapcsolatban megfogalmaztam. Néhol elkaptam a fonalat, sokszor azonban igen erősen kellett küzdenem azért, hogy ne vesszek el teljesen a történések kavalkádjában. Ezt az sem könnyítette, hogy a dőlt betűs formázás valamilyen okból kifolyólag az egész történetre kiterjedt, így a jelen és a múlt eseményeit elmesélő részeket nem lehetett azonnal megkülönböztetni. Alapjában véve szeretem az epizodikus felépítésű történeteket, és az sem zavar, ha a múlt és a jelen váltakozik… Viszont itt most nem sikerült elkapnod a megfelelő ritmust ahhoz, hogy a két idősík egy koherens eseménysort alkosson; valamiért egy kicsit mindig elcsúszott a csatlakozás a részek között, és a részeken belül is. Maga az alapötlet nagyon tetszik, és az elején jól is indítottál, de később úgy éreztem, mintha a sorok folyamatosan csúsztak volna ki az ujjaid közül, mintha egy kicsit te magad is belevesztél volna a saját történetedbe.

Garrick titkára már akkor rájöttem, amikor először szerette volna elmondani Jamesnek, de így sem rontotta el a meglepetést, hogy úgy mondjam, mert végig vártam azt a pillanatot, amikor végre James hagyja, hogy a másik megoszthassa vele az információt. Az már külön James tragédiája, hogy amikor az igazságra fény derül, a múlt a titkolózásai és bűnös tettei annyira felemésztették Jamest magát, hogy nem tud hinni Garricknek, nem tudja elfogadni a saját feloldozását. És itt nagyon szépen teljesült is az idézet kulcs utolsó mondatrésze. A végén ott a csattanó is, ami tényleg csattant, mert egyáltalán nem számítottam rá. Ha a cselekmény és a karakter kidolgozottságának szempontjából nézem az eseményt, akkor azonban meg kell említeni, hogy hiányzik a cselekedet felvezetése, és így egy eltúlzottnak, szenzációhajhásznak érzem James utolsó cselekedetét.

Maga az alapötlet tehát jó; a megvalósítás az, ami még több időt és gondolatot igényelt volna ahhoz, hogy valóban működjön a történet. Sokat gondolkodtam ezen a ponton… végül csak megadtam a magasabb pontszámot, mert nem mindenhol volt annyira csapongó a történetvezetés, és mert az idézet végét szerintem ügyesen szőtted össze a cselekménnyel.

folyt.
Válasz erre 

SlytHay 2015.08.22. 03:38:14

6. Helyesírás, stílus: 2 pont
Nos, hol is kezdjem. :) Kezdem a számomra elsődlegesen feltűnő hibával: a párbeszédeknél a kötőjelek használata gondolatjelek helyett. Már ez mínusz egy pont nálam. Sajnos azonban itt nem állhatok meg. Volt még szóismétlés, szórend felcserélése, központozási hibák, az egy eseményszakaszon belüli múlt és jelen idő, valamint szemszög indokolatlan váltakozása. A legzavaróbb a folyamatos dőlt betűs formázáson felül a rengeteg elírás. Nekem úgy tűnik, hogy csak leültél és leírtad az adott pillanatban eszedbe ötlő gondolatokat, és utána át sem olvastad újra egyben az egészet. Sokszor abból eredtek az elírások, hogy valahogyan elkezdted a mondatot, majd a felénél meggondoltad magad, módosítottál rajta valamit, és ahelyett, hogy az egész mondatot átírtad volna, ugyanonnan folytattad, csak épp már egy másik gondolatként – ezáltal nem stimmeltek pl. a ragozások, az alanyok.

7. Egyéni vélemény: 2 pont
A történet olvasása közben szinte végig mintha kódolnom kellett volna a mondataidat. A helyesírási és elírási hibák ebbe erősen bejátszottak, de ezen felül is elég nehezen haladtam az olvasással. Amikor először megláttam a történeted címét, majd a fejlécet, bevallom, ez volt az egyik olyan novella, amit a leginkább vártam, ezért is hagytam a végére az elolvasását. Nos… nem kertelek, sajnos csalódnom kellett. De ami a leginkább fájó pont, hogy a mondhatni beharangozott vihart nem érzékeltem a történetben – pedig imádom a vihart, mert gyönyörűen pusztító erő, és annyira passzolhatott volna ebbe a kis keserű mesébe. Hiányzott.

Köszönöm, hogy olvashattam a történetedet!

Üdv,
SlytHay
Válasz erre 

Hirondelle 2015.08.23. 18:52:01

Kedves Író!

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
James volt a főhős, a központi karakter.
Igen

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
Nem nagyon értettem, hogy miért iskolaigazgatónak írtad Jamest, miért nem simán csak tanárnak. A történetben funkciója sem nagyon volt az ő igazgatóságának, és a kategóriának is jobban megfelelt volna, ha csak tanár. Láthattunk volna a történetben olyan jeleneteket is, ahol James egy-egy órán tanítja a fiút, ott is lehetett volna bőven feszültség, és még a kategória szempontjából is hasznosabb lett volna. Így viszont a professzorság eléggé a háttérbe szorult. Igaz, később egy ponton előkerült, hogy a fiú szerint csak abból lehet probléma, hogy James egy diákjával van együtt, de ebből sem származott nagyobb konfliktus, a fő konfliktus az incestből jött.
2 pont

3. Kulcsok:
a) Idézet:
Végig áthatotta a hazudozás kényszere a történetet, egy ilyen szituációban érthető is, hogy hazudni kényszerülnek, ez a része rendben volt. Igazából a másik fele is jelen volt a történetben, viszont ezt elég erőltetettnek éreztem. Miért pont annak nem tud hinni James, akit elvileg szeret? És miért nem tudta ellenőrizni a fiú állítását, ha már nem hitt neki? Könnyen megtehette volna.
4 pont

b) Titkos kulcs:
A fiú a Minisztériumban dolgozott, de ennek sok jelentősége nem volt, ennyi erővel dolgozhatott volna akárhol máshol is. Ha már kulcsról van szó, lehetett volna valami fontossága a cselekmény szempontjából.
2 pont

4. Karakterek:
Garrick jellemét ügyesen sikerült körvonalaznod, ahogy kissé koravénné vált a sok teher miatt, ami ránehezedett. James karakterét is szépen bemutattad, amilyen gyanakvó volt és bizalmatlan, és a hazudozás kényszere miatt már-már paranoid. Viszont az ő viselkedése a számomra nem volt túl logikus a végén.
4 pont

5. Cselekmény:
Szépen felépítetted a történetet, pontosan tíz részből állt, a páratlanok a Minisztériumban, a jelenben, a párosak meg vagy a Roxfortban vagy egyéb helyeken játszódtak, a múltban. Viszont kicsit nehézkes volt a számomra, hogy szinte minden új rész elején ki kellett bogoznom, hogy hol vagyunk, mikor vagyunk, kié a szemszög. Nem tudom, hogy szándékosan lett-e az egész szöveg dőlt betűs, vagy csak véletlenül, de a jelenbeli események lehettek volna sima állóval, sokat segített volna. Igazából a tíz részből hétben különböző variációkban, de az történik, hogy valamelyik karakter szeretne bemenni a másikhoz, nagy nehezen rá is veszi magát, belép, aztán nem tud megszólalni, és amikor megszólal, akkor sem azt mondja, amit szeretne. Ez hét részen keresztül kifejtve elég bő volt, kicsit több cselekményt vártam volna. A végén számomra felfoghatatlan volt, hogy James pont akkor adta fel, amikor kiderült, hogy nem is követtek el vérfertőzést. Nem hitt a fiúnak, igen, ez a mozzanat szükséges volt abból a szempontból, hogy megfelelj az idézetben foglaltaknak, de valójában nekem logikátlan volt. Ha James nem hisz a fiúnak, egyszerű lett volna megitatni vele egy kis Veritaszérumot, vagy legilimentálhatta is volna, vagy titokban vérvizsgálatot csináltathatott volna, vagy bármi.
3 pont

6. Helyesírás, stílus:
Vesszőhibák, érdekes kifejezések, szóismétlések, elgépelések, helyesírási hibák voltak, néhány mondatnál vissza kellett olvasnom, hogy mit is akartál kifejezni. Kicsit sok volt az elején a leíró rész. Sokszor alig tudtam eldönteni, hogy most kinek a szemszögét látjuk, hol vagyunk, mikor vagyunk. Néhol random átváltottál egyik alanyból a másikba. Ezen az sem segített, hogy az egész történet dőlt betűvel íródott. Volt pár alapvető hiba, ami eléggé zavart, például: „Minisztériumba dolgozott”, „szavak ezrei kavarogtak a szobába”. De ez is elég furcsa lett: „kihallani belőle az élet”. Néhol túlmagyarázol dolgokat, egy helyen különböző variációkban vagy hatszor írtad le egymás után ugyanazt. Én már elsőre is megértettem, hogy a fiú képtelen volt megszólalni. A múlt idejű narráció néha átment véletlenül jelenbe, még egy mondaton belül is. A Cyntiaval az Cyntiával lenne. Páros szerveket egyes számba kéne írni. Furcsa volt, hogy az egész történet emelkedett stílusa után jött egy Bassza meg, lejjebb két sorral meg már azt mondja a srác, hogy ignorál.
2 pont

7. Egyéni vélemény:
Én is direkt utoljára hagytam a történeted elolvasását jutalomfalatkának, annyira fellelkesültem, hogy valaki bevállalt egy incest témájú történetet, ám sajnos nem igazán azt kaptam, amire számítottam. Rengeteget kellett bogarásznom, hogy most kiről van szó, hol vannak, mikor vannak, összefolyt a múlt a jelennel, és ezt a sok helyesírási és egyéb hiba csak tovább fokozta. Nem azt mondom, hogy a történet rossz, mert rendkívüli kifejező erővel sikerült átadnod az érzelmeket, és ez hatalmas dolog, mindenképpen azt mondom, hogy van tehetséged ehhez, de ez a történet több kidolgozást, összeszedettséget, logikát igényelt volna. Sajnálom, hogy csak ennyi pontot tudok rá adni.
2 pont

Üdv: Hirondelle, Kritika Klub (megtalálsz minket a Merengő fórumán)
Válasz erre 

Quilly 2015.08.23. 20:36:58

1. Megfelelt-e a történet a csapatának?
Igen, a főszereplő James Sirius Potter volt Garrick mellett, és kettejük kapcsolatáról olvashattunk.

2. Mennyire felelt meg a történet az adott kategóriának?
James professzorsága alkalmat adott arra, hogy jobban megismerje Garrickot, és hogy könnyebben találkozzanak. Mégis, a professzorok elsődleges feladata, a tanítás nem játszott fontos szerepet.
4 pont

3. Kulcsok: Megfelelt-e a történet a kapott kulcsoknak, mennyire volt szerves része a cselekménynek?
Nyilvános kulcs: James mindenkinek hazudott a magánéletéről, és még maga elől is elrejtette a Garrickhoz fűződő kapcsolatát, szóval hazugságból nem volt hiány. Viszont az idézet második fele („...hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.”) nem jelent meg a történetben. James szerintem elhitte Garricknak azt, amit a származásáról mondott, csak képtelen volt felfogni, megemészteni, hogy a tíz éves lelkiismeret-furdalása alaptalan volt.
1 pont

Titkos kulcs: Az egyik fontos jelenet a Mágiaügyi Minisztériumban játszódik, mivel Garrick ott dolgozik. Valójában akármilyen más munkája lehetne, és James akár az otthonában is felkereshetné Garrickot.
3 pont

4. Karakterek: OOC-karakterek, mennyire sikerült az írónak eltalálnia az adott karaktert?
Sem Jamest, sem Garrickot nem szerettem túlzottan. James végig azon gondolkodik, hogy ezt nem szabad. De még magában sem definiálja az „ezt”-et. Kiderül, hogy szerelmes Garrickba. Nem a vágy irányítja, hanem a szerelem. És ez a szerelem kizárólag abban mutatkozik meg, hogy mágnesként vonzódnak egymáshoz, ha egymás közelébe érnek. Szinte semmit nem tudunk meg a közös élményeikről, csak annyit, hogy gyerekkorában James még nem üldözte el Garrickot. Azt meg értelmetlennek találom, hogy Garrick tíz év alatt képtelen volt elmondani Jamesnek, hogy nem rokonok, így normálisnak mondható a viszonyuk. Akkor is megoldhatta volna, ha nem beszélnek egymással, erre való a levél, a patrónusüzenet, a Hop-hívás... Meg úgy James karaktere nem állt össze nekem. Negyvenes-ötvenes nagyhatalmú varázsló (mégiscsak a Roxfort igazgatója), és nem tud mit kezdeni az érzéseivel és Garrickkal, csak annyit tesz, hogy nem engedi meg neki, hogy beszéljen. Garrick bejelentését pedig képtelen feldolgozni. Én ezekből a tényekből azt vonnán le, hogy James egy gyenge, gyáva ember, aki saját magával sem tud kibékülni, és csak annyit hajlandó látni a világból, amennyit ő akar.
2 pont

5. Cselekmény: Mennyire volt kidolgozott a történet, átlátható, logikus-e a cselekmény, maradt-e elvarratlan szál?
A szerkezetet nem értettem, indokolatlanul ugráltunk ide-oda térben és időben, pedig az egész történet kb. három széttagolt jelenetből áll. És mindhárom jelenet sok-sok időhúzást tartalmaz, valamint ajtónyitást, többnél az igazgatói iroda a helyszín, így nehéz megállapítani, hogy mikor hol vagyunk. Szerintem James önostorozása nagyon egyhangú volt, és mivel az egész történet erről szólt, egy idő után elég unalmassá vált. A végén végre történik valami: Garrick bejelentése, és így végre kiderül, hogy James kínlódásának nem sok értelme volt, és ha Garrick ezt előbb elmondja, akkor nem íródott volna meg a történet – és mellesleg James öngyilkossága is elkerülhető lett volna.
2 pont
Válasz erre 

Quilly 2015.08.23. 20:42:22

6. Helyesírás, stílus: Formailag és nyelvtanilag rendben volt-e a történet?
A stílus körülményes volt, és találkoztam nem egy teljesen magyartalan mondattal. A párbeszédeknél huszonnyolcszor szerepelt gondolatjel helyett kötőjel, a három pont helyett számomra érthetetlen okok miatt kettőt használtál (hatszor-hétszer, tehát minden esetben), valamiért bekezdések közepén vagy mondat közben átváltottál múltból jelen időre, és az sem világos számomra, hogy miért kellett az egész szöveget dőlttel szedni. Az előbb felsoroltakon kívül rengeteg volt az egybe-, illetve különírási hiba, és a vesszőkkel is néhol probléma volt.

A helyesírási hibákat és az értelemzavaróan megfogalmazott mondatokat összegyűjtöttem:
• tanterv módosítások – tantervmódosítások
• „Amikor Albus rákérdezett (vessző) mi a problémája a fiával (vessző) James szótlanul meredt rá, azt hitte, kiderült, valahogyan – élete minden területére kiterjedő álcája kudarcot vallott – megtudták.”
• „A másnapi kurzusra például egy nemrégiben történt bűneset modellezését tűzte ki a hetedikesek számára, egészen biztosnak (!) lévén abban, hogy a mardekárosok és griffendélesek élvezni fogják a szimulációt.” – biztos lévén
• „Fáradt volt azonban. (magyartalan) Az egész héten tartó viharok miatt a szokásosnál is több problémával kezdett (!) szembenéznie.” – Azonban fáradt volt. Az egész héten tartó viharok miatt a szokásosnál is több problémával kellett szembenéznie.
• „Túl sok volt a gond, amivel most képes volt megbirkózni. (!) Ennek azonban örült. Ha volt mit csinálja (– csinálnia) – márpedig ebben az időszakban munkában nem volt hiánya –, akkor nem kellett azzal foglalkoznia, hogy mi van a szívében. Nem kellett keserű érzéseket elnyomni magának (– magában), nem kellett az anyja előtt magyarázkodnia, hogy miért nem mutatta már be neki »kedvesét«, Dianna-t (– Diannát).” – Az idézett első mondat nem értelmes. A „túl sok gond”-ban a „túl” arra utal, hogy több gond van annál, amivel az illető meg tud birkózni. Javaslatok erre a mondatra: Sok volt a gond, ám ezekkel meg tudott birkózni. (így viszont a következő mondat sem jó) / Túl sok volt a gond, több annál, amivel most képes volt megbirkózni. (de ennek miért örülne?)
• „Dianna tényleg létezett – James képtelen lett volna ilyen értelemben hazudni édesanyjának –, egy hivatalos utazáson ismerkedtek meg, és bár azóta nem találkoztak egyszer sem, levelezőtársak, (nem kell vessző) és jó barátok maradtak.”
• lángnyelv whisky – Lángnyelv whisky
• Diannaról – Diannáról
• képetlen – képtelen
• „Az igazságot, ami minden létező szabálynak ellent mondott (!), ami minden létező írott, (nem kell vessző) és íratlan törvényt megsértett, az igazságot, amit ő maga sem volt képes magának nyíltan bevallani.” – ellentmondott
• zúgásák – zúgását
• hajnal kettőt – hajnali kettőt
• „Nem telt el olyan nappal, amikor a Nagyterem tetején (!) ne sötéten gomolygók felhők vették volna birtokba; és nem telt el olyan éjjel, amikor éjszakánként első- és másodévesek hálótermei ne teltek volna meg ébren lévő, megriadt kisboszorkányokkal és –varázslókkal (!) .” – tetejét; valamint a varázslókkal elé elég a szimpla kiskötőjel
• „A színes mozaik üvegek (!) ugyan korlátozták kilátását, de még így is megfelelően ellátott a Tiltott Rengetegig. Valahol mélyen, legbelül érezte magában a sürgető vágyat, a vágyat, hogy kimenjen, hogy a szakad (!) eső elől az erdő adhasson neki menedékek (!) , de nem mozdult.” – inkább üvegmozaik, de legalább mozaiküvegek; szakadó; menedéket
• ’Igazgató úr’ – szerintem hagyományos idézőjellel és kis kezdőbetűvel jobb lenne
• „A nagynénje (vessző) Lily, aki a Dimbournei-i Darazsak világhírű hajtója, évek óta kupát kupára nyernek(!).” – nyer
• smaragd zöld – smaragdzöld
• bentebb – beljebb
• „Mit keresel itt? – Garrick hangja határozott, kihallani belőle az élet (!), de James nem veszi figyelembe. Azóta az éjszaka óta nem voltak kettesben, mindketten kínosan ügyeltek rá, hogy nem fordulhasson elő ilyen, most azonban.. (!)” – az „élt” akart lenni, az „él” főnév tárgyragos alakja?; és a három pont problémája
• „Két sötét fekete haj, két zöld szempár meredt egymásra.” – Ezzel csak az a bajom, hogy a hajak szerintem nem merednek egymásra. Elképzeltem, vicces volt. Megoldásnak legfeljebb ilyen „két fekete hajú, zöld szemű illető meredt egymásra”-szerű mondatokat tudok elképzelni, ha nem akarom túlbonyolítani.
• „A férfi hangja inkább halk volt, beletörődi (!), mint aki belefáradt már a harcba.” – beletörődő
• lehelettét – leheletét
• Cyntiaval – Cyntiával
• „Mindig volt valaki, aki érdeklődéssel fordult feléjük (vessző) a lány pedig imádta a családját, így neki bőven elég volt csak mellette ülni, és esetleg néha kiegészíteni a történeteit.”
• „Soha nem a fiú testére vágyott legjobban, a gondolatait akarta, a vitáikat, a véleményét, a testiség csak sokaik (!) volt számára. Most azonban úgy érezte, ahogy gerince ívben feszült meg amint átlépte a gyönyör kapuját: valami beteljesedett.” – mi az a sokaik?
Válasz erre 

Quilly 2015.08.23. 20:50:06

• „Nem kellene így élnünk – a fiatal férfi könnyed mozdulattal lökte el magát az asztaltól, és a másik elé lépett.” – Nem kellene így élnünk. – A fiatal férfi könnyed mozdulattal lökte el magát az asztaltól, és a másik elé lépett.
• vérszerinti – vér szerinti
• magaalágyűrt – maga alá gyűrt (bár speciális helyzetben szerepel, mégis, ez a biztos megoldás)
• „Reszkető kecses ujjai még gyengesége ellenére is könnyedén fogták meg a legnagyobb üvegszilánkot.” – James egy csészét tört szét, ami vagy cserépből, vagy porcelánból készült, de semmiképp sem üvegből.
1 pont

7. Egyéni vélemény: Mindettől függetlenül tetszett/nem tetszett a történet és miért?
Nem tetszett, mivel a sok hibától, magyartalan mondatszerkesztéstől élvezhetetlenné vált a szöveg, James vívódása unalmas volt, és az egész dráma abból adódott, hogy James nem engedte Garrickot szóhoz jutni.
1 pont
Válasz erre 
süti beállítások módosítása